Minap amikor a játszón voltunk, Bius szeretett volna együtt játszani egy kislánnyal, de ő inkább a szüleivel játszott. Bianka egy ideig téblábolt, aztán átjött a játszótér másik felére, ahol a fiúkkal játszottunk. Sajnáltam, és már egy monológgal is készültem, olyasfélével, hogy van ilyen, hogy a dolgok nem úgy alakulnak ahogy szeretnénk, hogy nem mindig könnyű megtenni az első lépést..blabla..amikor rájöttem, hogy jobb és többet ér, hogy ha csak meghallgatom, és jelen vagyok. Leguggoltam hozzá és elmondta, hogy :
"Anya, ott volt az a kislány, annyira szerettem volna játszani vele, de nem mertem megkérdezni. Ő meg nem akart. (sóhaj). Kár. (sóhaj). Anya, szeretnék hintázni, fellöksz magasra?"
Jobb a hinta, mint szülői okoskodást végighallgatni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!