Fél év

Már csak hat hónap itthon, a következő életszakasz nagyon más lesz mindenkinek. Azt már biztosan tudom, hogy erre az időszakra úgy fogok visszatekinteni mint életem legszebb szakaszára, még akkor is, hogy ha mostmár vágyok a változásra, várom a munkát, sok sőt néha sokk is volt ez a több mint hatévnyi itthonlét. Ugyanakkor reménykedem abban, hogy valami csoda folytán valahogy nem kell teljes állásba visszamennem, meg lehet nyújtani a " csodaországot", és kiélhetem a szakmai ambíciókat is mondjuk félállásban. A remény hal meg utoljára alapon, nem adom fel ezeket a terveket sem :).
A váltástól tartok, hogyan élik meg, ugyanakkor tudom, hogy ez nagymértékben attól függ, hogy én magam hogyan élem meg ezt. Szóval próbálok ezügyben optimistább lenni, jelenleg tartok attól, hogy túl nagy váltás lesz nekik ez: teljes állás sokszor délutános beosztásban, mellé a szakképzés ( házidolgozat hegyek, szigorlat, diplomamunka és társai). Na, majd kiderül ha beborul.:).