Jól kezdődött a nap, pedig éjjel alig tudtam aludni az izgalomtól és vártam, hogy esetleg magától elindul valami...de Lackó nem jelzett, hogy indulna. Bius felébredt korán, de magam mellé vettem és vissza tudtam szeretgetni az álmába. Ma papa vigyáz rá.
Fél nyolc körül indultunk a kórházba Lacival, ahol a dokimmal megbeszéltek értelmében felvettek az osztályra. Elküldtek NST vizsgálatra, ahol majdnem sikerült bepánikoltatniuk: nagyon alacsony volt a baba szívhangja, illetve talán inkább az lehetett, hogy nem tudták igazán befogni a hangot valamiért. Gyorsan felküldtek az UH-ra, ahol mindent rendben találtak. Ezt követően felraktak egy másik gépre, ahol Lackó egy tökéletesen tökéletes CTG görbét prezentált mindenkinek. Az átélt izgalmak után, még várakoznunk kellett (volna) egy jó csomót, mert a kijelölt ágyat még nem foglalhattam el. Négy óra várakozás és többszörös rákérdezés után, úgy gondoltuk, hogy "elszökünk" két órára, hazaugrunk Biushoz és meg is ebédelünk. A "csavargás" eredménye az lett, hogy mire visszaértünk, már más kapta a szobámat. Engem -persze várni kellett újra- egy négyágyas szobába helyeztek el és EGYEDÜL VOLTAM, úgy hogy még jól is jártam. A szülés előtti utolsó éjszakát tényleg jó volt egyedül tölteni. Annyi gondolatom volt....és jó volt fel-alá sétálni a szobában, kibámulni az ablakon, nézni ahogy sötétedik, ahogy csendesül a világ és elgondolni, hogy holnap csoda vár ránk. Várakozás volt bennem és jóleső izgulás. Persze ott bujkált az aggodalom is de jó volt újra azok között a falak között, ahol Bius is született és éreztem, hogy nem lesz, nem lehet semmi de semmi baj. Ha ezt előre tudtam volna még márciusban, hogy lesz egy ilyen éjszaka, amikor egy nappal a terminus előtt, egy egészséges babával a pocakomban a megszületésére várakozom..........mennyi aggódást, féltést és sírást lehetett volna elkerülni. De talán minden úgy a jó, ahogyan történt. Talán mindhárman (sőt mind a négyen) tanultunk ebből valamit :megerősödtünk és a közöttünk lévő kötelék is erősebbé vált.
Keveset aludtam csak nagyon, valamikor hajnalban bóbiskoltam el.....ÉS ELJÖTT VÉGRE A NAGY NAP!
folyt. köv.
folyt. köv.
Döbbbbbbbbenetes, hogy tényleg, igaziból, és valóságosan négyen lettetek....:-))))) Csak kapkodom a fejem...:-))
VálaszTörlés