Van az úgy, hogy annyi minden történik, hogy a történések sodrában leírni sincs idő. Pedig nagyon sokszor nekikészültem már. Na de mostmáraztán nekidurálom magam. Gondolkoztam is, hogy vajon miért is ilyen pörgősek a napok mostanság. Belejátszik a tavaszi szép idő, az hogy vannak fix és adhoc programok, mégpedig egyre több. Ádám már nem alussza át a napot, figyelmet kér, odafigyelést igényel, egyre többet van a földön, valamiféle tolatással már helyet tud változtatni.
Lackó meg egy izgőmozgó sajtkukac, rohangál egész nap,felmászik,lemászik, veszekszik, incselkedik,imádja a Kerekítőt,és dumál és dumál, énekel,mondókázik.
Nagyon sok odafigyelést igényel,ha együtt van a két nagy. De mégis -bár megszámlálhatatlan sok a konfliktusuk- már egyre többet játszanak együtt.
Bius gyönyörű szerepjátékai még sokrétűbbek, szépen rajzol továbbra is, és egyrészt nagyon nagy társaságigényű, másrészt szereti az elvonulást. Az egyszemélyes szerepjáték mellett most már elôfordul, hogy hosszabb ideig játszik valamelyik kis barátjával.
Most hogy itt a jó idő nagyon sokat mászkálunk mindenfelé. Ehhez csak rá kellett szánnom magam arra, hogy elfogadjam, hogy tőlünk minden messze van. Az, hogy messze van viszont nem lehet indok arra, hogy ne menjünk sehová. Kisgyerekes családoknak nem valami ideális ez a környék, de ez van, ezt választottuk. Ehhez kell alkalmazkodni úgy, hogy ki se purcanjak de ők is felfedezhessék a világot. Lackó már minden nap úgy kezdi, hogy megy az előszobába a cipőjéért:).
Szeretik a játszózást, a sétát. Lacust van amikor ki sem lehet robbantani a babakocsiból. Van amikor viszont bele nem lehet tenni, mert ő sétál, szalad, motorozik, bárakármi...
Bius élvezi a Pihe ovit, és olyan szépen ötvöződik nála az egyszemélyes szerepjáték a többiekkel való együttes játékkal.
Családi programok is vannak mostanság: voltunk a Budakeszi Vadasparkban, ami egy nagyobb megmozdulás volt. Nagyon tetszett nekik. Nekünk is. mondjuk lehetne olcsóbb, vagy nagyobb kedvezmény a nagycsaládosoknak legalább. Mert csak azért úsztuk meg kevésbé drágán, mert a két fiú még nincs kétéves és nekik ingyenes volt. Kipróbáltuk (végre) a Home Centerben lévő játszóházat. Le sem tudom írni szavakkal, hogy mennyire élvezték...tomboltak, sikongattak..Ádám mei taiban nézelődött egy sort, de ő is már annyira kalandor korba lépett, hogy lekéredzkedett. Van babasarok, élvezte nagyon.
Lesznek képek majd egy következő bejegyzésben, mert most a könyvtárban ülök, nem tudok innen feltölteni sajnos.
Majdnem elfelejtettem, de azt még mindenképpen le szerettem volna írni, hogy Ádám kb fél öt-ötkor fent van minden áldott napon. A nagyok pedig kb hatkor kelnek. Szóval korán indul a nap. cserébe viszont legkésőbb fél kilenckor mindegyik alszik. Délután csak a fiúk alszanak, de már Macin is látom a lázadás jeleit. Érdekesebb a világ annál, hogy ő álomba szenderedjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!