Az első ami eszembe jut Rólad,az a kedvesség. Kedves kis mosolyod van és kedves lényed. Biztosan meg lehet fogalmazni szebben is jobban is,de mégis ez a Te fő jellemződ. A szemed is mosolyog szelíden,kedvesen. Ès emellett ott van egy màsik sík: ez pedig a hatàrozottsàg és erő. Ha valamit el szeretnél érni azért küzdesz nagyon. Most a fő eszközöd a síràs ehhez. Olyan kétségbeeséssel tudsz sírni. Neked nincs is nyafogàsod vagy kicsi síràsod: rögtön belecsapsz a lecsóba.
Szép vagy.
Ügyes forogsz.
Szeretsz mindenkit, bizalommal fordulsz felé.
Ügyesen nyúlsz a játékok (papucs, tesóid leesett reggelije stb..) után.
Testvéreid láttán akkora öröm van az arcodon, szemed óriásira nyílik és csak mosolyogsz az egy szem kb negyednyire kibújt fogaddal. Pedig a tesókkal való találkozás kétesélyes. Van amikor sírásba torkollik. de mégis mindig megelőlegezed a bizalmat.
Dumálsz Te is, sikongatsz, már hajnalok hajnalán.
A kezed még mindig fenemód érdekel.
És az étel is. Kinézed a szánkból az ennivalót, kezed nyújtogatod, és nagyon kétségbe tudsz esni, ha nem kapsz semmit. És résen is kell lenni, mert ha az ölemben vagy éppen, miközben vacsorázunk, akkor el-elcsensz bármit a tányérról. múltkor jégsalátát ropogtattál, benyomtál egy fél babapiskótát...amikor terv szerint most jönne a barack és az alma...
Néznél ki a babakocsiból, úgyhogy sokat szoktuk úgy, hogy feljebb emelem és onnan sasolod a nagyokat. Ha elaludtál, akkor pedig lejjebb engedem. Emeled fel magad, ülnél fel, pedig még a kúszásnak csak az előszelét érzem.Nem vagy szokványos, hú de nem vagy nagykönyv Te sem.
Imádlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!