2013. november 3., vasárnap

Mackó úrfi

Azt tartják, hogy a középső gyerek helyzete mindig nehéz, kevesebb idő
jut rá, kevesebb törődés. Gondoltam majd én leszek szuperanyu aki nem
esik ebbe a hibába. Nos ebbe a hibába talán nem is estem, egy másikba
viszont annál inkább. Ez pedig a kis korkülönbség árnyoldala.
(szerintem előnye sokkal több van, de összetett dolog ez is, mint oly
sok minden a gyereknevelésben.) Kicsi volt Bius, amikor Maci született
és nagyon sok figyelmet, energiát igényelt, emiatt kevesebb
odafigyelés jutott Lackóra. A szopizás és a hordozás korai
abbamaradását még mindig sajnálom. Az előbbiért lehet, hogy még
kitartóbban kellett volna küzdenem. A hordozást Ádámterhesség miatt
hagytam abba, pedig szerette nagyon. Most hogy megszületett Dami
minden egyes gyerek kevesebb figyelmet kap mint amennyit szerintem
igényelnének. A szeretet persze nem csökkentett, de nekik nem az érzés
kell maga, hanem a tettek, vagyis a tényleges törődés, amiben ez
kifejeződik.

Így a Lacusra fordított idő, törődés duplán csökkent. Persze nyilván
se két-, se háromfelé nem tud szakadni az ember..de mégis tudatosan
változtattam az utóbbi időben, az éjjeli műszak (külön bejegyzés lesz
róla) által nyert idő legtöbb részét Ő kapja. Még több az összebújás,
még több a hóchóckatonázás és a sótvegyenek. (Ami tulajdonképpen
hordozás és amit imád is nagyon.) Amit az ember a testvérei létezése
miatt veszít, az elenyésző a nyereség mellett. De tudom (érzem,
tapasztaltam), hogy a hátrányokat Mackó halmozottan kapja (remélem,
hogy mostmár írhatom,hogy inkább kapTa).
Na nézzük mostmár, hogy milyen is Lacus:

-még mindig úgy szopizik, hogy mutató és középső ujját kapja be. Tündéri:).
-még mindig nem jár önállóan, az előkészületeit persze bő lére
ereszti, mint anno a mászásnál. Hónapokig hintázott akkor négykézláb,
mielőtt nekiindult. Most a kapaszkodva járás megy nagyon régóta.

Ami fejlemény, hogy néha elengedi a támasztékot ( egy lépés erejéig)
illetve támaszték nélkül fel tud állni bárhol. Nagyon büszke magára,
majd teszek fel videót, legalábbis az a terv.
Nem visszük sehová, mert fejlődik az a lényeg. Igaz, hogy sajátos
tempóban és lassan. De előrelépés mindig történik. Ez a lényeg.

-nem hagyja el az éjjeli tejadagot csak akkor ha valamiért úgy jön ki,
hogy duplán iszik este. Imád inni. (Hú, csak felnőttkorára ne így
legyen! De ha továbbra is tej, kakaó és teamániás lesz ám legyen.)

-már említettem, hogy kis bújos, szeretgetős fickó. Mondja is, hogy
"buji" és jön a babusgatásért.

-Szeparációs szorongási csúcsban vagyunk ismét.

- Nagyon okos, mindig tudja, hogy miről van szó, minden beszélgetés
érdekli. Erre számos példa van, most nem is részletezem.
Imádnivaló.
- Ha valami nem sikerül akkor nagyon be tud pipulni. Pulykavörös lesz,
mérgesen szirénázik, kicsit rázza a tárgyat amire mérges, majd
elhajítja. Amúgy is ez lenne vagy csak Biustól látja? Nem tudom, de
mindegy is.

- Busz-, autó-, és repülőmánia tombol nálunk. Ha feltünne egy
rózsaszín elefánt, ő akkor is az autót mutogatná.

- Beszédfejlődése nagyon szépen halad,igazi szószátyár. Be nem áll a
szája és ezt nem azért írom, mert sokat beszél hanem tényleg azért
mert be nem áll a szája. Mondjuk csak akkor ha magunk vagyunk, vagy ha
már feloldódott egy másik környezetben. Rengeteg szót tud, sokszor
babanyelven halandzsál és pár szó kiemelkedik. Gyakran ismétli az
általunk kimondott utolsó szót. Nagyon édes hangja van. Nemsokára
jönnek a kétszavas mondatok.

- Tegnap tanult meg bébitaxizni, nagyon ügyi és büszke magára.

- Továbbra is szeret csavarogni, ez a vágya bőven felülírja a
szeparációs szorongást. Ha én megyek el sír. Ha ő mehet el
bárakárkivel akkor vidáman integet nekem.
- Biust és Ádit is imádja. De gyakori hogy a frusztrációját abban
vezeti le, hogy megüti Biust. Érthető, mert túl sok eszköze nincsen,
hogy kiálljon magáért. Ádámot sokszor szeretetből bántja, mert mondjuk
túl vehemensen öleli. És olyan is van hogy engem akar, ezért őt
kitúrja vagy ráüt. De nem túl gyakori.


-Azt meg elfelejtettem, hogy imád nagyon olvasni. Nézegeti, lapozza,
"mondja, meséli".

Szerettem volna még írni valamit, de a telefon nem enged ilyen hosszú
szöveget egyszerre. Akkor majd egy következő bejegyzésben. A két másik
lurkóról is lesz bejegyzés, de hogy mikor tudom megcsinálni nem tudom.
Igyekszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel várom a hozzászólásokat!