Ha eszel és maszatos lesz az arcod az nagyon zavar Téged. Ha ilyenkor
nincsen közel szalvéta vagy zsepi: sírsz. Nem hiszisen, hanem
kétségbeesetten. Ha nem vagy maszatos, akkor is ahány falat, annyi
szájtörlés. Még ha nem is törlöd le végül a maszatot, a rítus
megnyugtat téged.
Ha a kezed koszos lesz, rögtön törlöd, ha ragacsos, akkor sírva futsz
a fürdőszobához, hogy mossuk le.
Nem bírod elviselni, ha a rád adott kardigán a cipzárnál hullámot vet,
vagyis kicsit begyűrődik. Sírsz. Nem szereted újabban a kardigánt.
Gombos ruha csak begombolva lehet rajtad, a cipzáros csak behúzva.
A hosszúnadrágok közül csak a farmert szereted, de ezt is csak akkor
hogy ha pont jó a hossza. Ha csak egy kicsit is fel kell hajtani és a
felhajtások nem egyformák vagy stabilak, akkor sírsz és minden
lépésnél jössz igazításért. De inkább szoknyát kérsz újabban, azzal
nincsen ilyen gond.
Sokat rajzolsz, és sokszor fejjel lefelé. Azt hiszem, hogy neked
mindegy. Múltkor meg is kérdezted, hogy rendesen rajzoljam-e vagy
visszafelé?
Szorongáscsökkentő rítusok ezek vajon? Saját kis életedben, kis
gondolataidban megannyi kétség, sőt félelem lehet, ahogy bontakozó
értelmed minden felfedez és mindent kérdez. Vagy ráteszünk mi is pár
lapáttal, mert a saját feszültségeinket magadba szívod? Attól tartok
mindkettő. Bocsáss meg, igyekszünk mi is változni és változtatni.
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!