Gyereknap

Nem terveztem gyermeknapi rendezvényt, úgy érzem, hogy ehhez még
kicsik. Egy szép helyen egy szép nap. Ennyi volt a cél.

Végül a Margitszigeten kötöttünk ki, mind a hatan. Kittit is elhívtuk magunkkal.
Gyönyörű nagy parkok, hatalmas fákkal, gyönyörű pázsittal, óriási
térrel. Élvezték nagyon, nekiindultak, rohangáltak, Lackó persze
négykézláb követte csak őket.
A tó felszínén tavirózsák és vadkacsák, a patakban halacskák, a
sziklakertben virágok. A vízesés szépséges, a vadaskertben a páva
peckesen sétált, soksok gólya álldogált féllábon, Kitti lóháton is
ment egy kört.
Felfedezték a romokat,rohangáltak a lépcsőkön mint kis királylányok.
A fűben rohangáló mókusokat láttunk. A vattacukor nagyobb volt mint
Bius:). Csak úgy sütött belőlük a sok élmény, ez eljutott Ádihoz is és
Lackó is bőven részesült belőle, még akkor is ha nagyobbrészt a
babakocsiban szunyókált. Büszkén vonultunk "négy" gyerekünkkel, és
éreztük ez egy igazi gyereknap. És gyereknek lenni jó! A mi
felelősségünk, hogy így legyen. Nem csak gyereknap hanem minden nap.

Hazafelé fülig maszatosan el is aludtak a kocsiban. Persze amikor megpróbáltuk kióvatoskodni őket a  kocsiból, akkor rögtön felébredtek. És mint akik hosszú álomból ébredtek virgonckodtak még jó ideig.

--
Ilcsi