Már nagyon régi dolog ez, csak még nem írtam le, hogy annyira tündéri
ahogy Lacus nyújtogatja kis karjait hogy vegyem fel. Ami talán
újdonság, hogy nagyon gyakran csinálja ezt. Most nagyon anyás, és
ameddig csak bírom próbálok szinte mindig rendelkezésre állni. Hiszen
olyan csöpp még és nemsokára hirtelen ő lesz a nagyfiú.
A Bius szeretetigényének kielégítésére való koncentrálás nem mehet
Lackó rovására. Amibe csak lehet bevonom őt: akár séta, bevásárlás,
játszótér stb. Van nekünk elég időnk kettesben Biussal amíg ő alszik.
Azt érzem, hogy ez több, mint szeparációs szorongás nála. Tartok tőle,
hogy tapasztalat. Sokszor élte át, hogy ő bizony otthon marad,
kimarad. Ez a helyzet mondjuk már bő hónapja változóban van
szerencsére, és ebben a testvérkocsi nagy segítség. Sokkal előbb be
kellett volna szerezni már, de a lényeg az, hogy végre van.
És senkire nem hallgatva nagy kalandokra indulhatunk vele:). A nagy
kaland a zöldségválogatás a zöldségesnél, diófatörzs cirógatás az
utcán, madárfigyelés, kavicsgyűjtés, csigaszarvpiszkálás persze
óvatosan, cicakutyafigyelés, néninekbácsinak integetés,
pocsolyábalépés, játszótéri ismerkedés. Ki nem hagynánk semmiért:).
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!