Amúgy..

sem könnyű a helyzet, mert most megint betegek:(. Szokásos takonykor, egyelőre láz nélkül. Biusnak is nehezek az éjszakák, de főleg szegény Lackónak. Nem kap levegőt sokszor. Meg kell gyógyulnia mielőbb, persze ez nyilvánvaló, de én most az oltás miatt írom. Meg kell, hogy kapja kedden a kullancs elleni második részét, mert különben elvész az első hatása:(.

Biusnál furaszokások megvannak még, sőt most, hogy beteg, még nehezebb a dolog, mert ha folyik az orra vagyis inkább ő úgy érzi, akkor rögtön orvosolni kell a dolgot, különben kétségbeesetten sírni kezd.

Lacus eszméletlen aktív és nem marad(na) ki semmiből. Ha Bius menne valahová, ő is. Követi ki a gangra, sétálni, a játszótérre stb...Kell persze külön vinni a nagylányt is, és LAckónak sem árt, ha vannak olyan alkalmak, amikor csak rá figyelnek végre. DE most már nem helyes taktika, az egyiket mindig vinni, a másikat pedig otthon hagyni, merthogy ő még kicsi...

Nehéz a séta visszafelé hegymenetben, de sokszor meg tudom beszélni Biussal, hogy egyedül jöjjön fel és ez nagy segítség.  A játszóteret mindketten imádják, mostanában ebben a hülye időben (mindig lóg az eső lába) sajnos ritkábban tudunk menni.
Napjaink csak az apróbb mászkálással telnek mostanában, mert tömegközlekedni nem tudok velük és most nem is akarok.


Lackovics nagyon sokszor integet mostmár, kezdeményező, mosolygós, sokszor vehemens és azt látom, hogy kevésbé engedi már, hogy mindig ő húzza a rövidebbet és ez így jó:) Még mindig csak a mászásnál tartunk és annál, hogy néha kitámaszt és próbál felállni. Párszor rövid időre sikerült is.


Nagyon nyügik és nagyon anyásak, de egy rövid vásárlásra szerintem ma elugrom, ha Laci hazaér, mert ez az örökös popsi-és orrtörlés már nagyon kikészít.

Voltunk a dokinál, Ádám teljesen jól van, most éppen farfekvéses, de nagyon remélem, hogy átmenetileg csak. Benne van mondjuk a pakliban, hogy hosszútávra rendezkedett be, mert a méhlepény egész hátul tapad, és nagyon kényelmes fészket talált ott magának. Meglátjuk majd a következő kontrollon.

Bius nagyon sokat beszél Ádihoz, már egy jó ideje. Mennyit számít egy év fejlődése! Emlékszem, hogy Ő már Lackót is köszöntötte simogatta és várta. Most viszont annyira más. Ahogy beszél hozzá, simogatja, és amiket kérdez és mond:). Vajas kenyeret eszem szalámival. "Akkor most Ádi is eszi, és ő akkor szereti a szalámit?". Aludni készülök (Végre!). " Akkor most Ádám is alszik?"(logikus lenne, de sajna nem.) Megyünk sétálni. "anya hozzad Ádámot is!" (mi mást is tehetnék???) Tünemény volt a dokinál, Apa ölében nézte a monitort, sikongatott és mutogatott. "Ott a kis lába, milyen pirinyó!" Utána már inkább az érdekelte, hogy mifenével kente be anya pocakját a doktorbácsi és mikor hogyan fogom letörölni. :).