Ádám egész nap mozgolódik, még jobban részese lett életünknek.
Lackó szegény nagyon köhög, láza szerencsére nincsen. Ma elkezdtem neki a Strodal szirupot. REmélem, hogy Neki is használ.
Nem csak a betegsége miatt, hanem amúgy is : nagyon nagyon anyás Maci mostanában. sokszor hív, vagy utánam mászik. Ha nem lát a látótérben akkor panaszosan sír.
Arcán csibészes mosollyal újra és újra a konnektorok felé mászik, és várja, hogy mikor szólok rá.
Bius a kis játékbabája karját a konnektor felé közelíti, majd lefogja: "nem! ezt nem szabad, veszélyes!!"
Bius igazi nagylány, hatalmas fantáziával, rengeteg kreativitással. Minden mindenné változhat a játék hevében. Tele van ötlettel és energiával.
Egyre többet játszanak együtt. A játékszereken továbbra sincs osztozkodás, de egymással nagyon aranyosan játszanak: bújócskáznak, birkóznak, pusziszkodnak. És mindketten egymást keresik ébredésük után.
Azt hiszem ezt már írtam, de nagyon fontos: Bius nagyon okosan, nagylányosan leszokott a ciciről.
Mindkettőnek (háromnak ha Apjukat is nézem) be nem áll a szája. Egy-egy csendes negyedóra kincset ér
Bius kiejtett a kezéből valamit és így szólt :"Basszusz"... Irulok-pirulok, próbálunkjobban odafigyelni milyen szavakat használunk. Mint ha egy éles szemű, igaz, bölcs bíró figyelné minden egyes lépésünket. Nehéz megfelelni.
Tudom, hogy később ez pont fordítva lesz: de most még Bius utánozza Lackót: nagyon sokszor és nagyon profin. Ez egyrészt persze azért van, hogy babusgassuk, de ettől függetlenül is csinálja.
Tervezzük, hogy testvérbabakocsit veszünk, már most is ki tudnánk használni. Bius nem szereti a testvérfellépőt. Ádám születésekor pedig pláne hasznos lesz. Ha jól leszek, akkor nagy sétákat fogunk tenni a (végre) tavaszi időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!