Ma kaptál szurit. Kettőt is, a kis húsos combjaidba. Ordítottál, alig tudtalak megtartani, úgy küzdöttél szegénykém! Rossz érzés volt. És valahogy nem is attól a pici fájdalomtól féltettelek, hanem a csalódástól. Olyan várakozással figyelted a doktornénit, örültél, hogy jött, mosolyogtál és nem vártál rosszat:(
Ilyenkor mindig elképzelem, hogy mennyi rossztól védünk meg ezzel. Így sikerül átvészelni egy -egy oltást!Borzasztó lenne elkapni egy olyan betegséget, ami szenvedést, fájdalmat okoz, és kórházi tartózkodást igényelne.Ez a kis rossz tehát szükséges rossz, egyszer majd megérted Bius!
Illetve ilyenkor megszáll valami.....nem is tudom mi, és érzem, hogy úgy segítek a legjobban ha határozott vagyok, ha nem pánikolok....Nem mindig sikerül, de ma szerencsére -többé-kevésbé- igen!
Ami kicsit szívszorító volt, hogy ma magzati pózban aludtál. Nem szoktál ilyet, és ez tuti nem véletlen. Felzaklatott Téged, ami történt, és a kis tested-lelked még emlékszik a 9 hónap pihe-puha biztonságára!
Igen, tényleg a szükséges rossz kategóriája az oltás. Én ara szoktam goldolni, hogy mikor nem hagyom, hogy a konnektorba dugja az ujját, akkor is pont így sír, és hát na, az élettüket mentjük meg ezzel. Az oltás ugyanaz.
VálaszTörlésÉn is nagyon rosszul viselem az ilyeneket, és engem a pánik száll meg olyankor, alig tudom szegényt utána felöltöztetni. Legalábbis remeg kezem lábam. :-(
Talán nem fognak rá emlékezni, legalábbis reméljük.