Itt vagyunk, ragyogunk

Még soha ennyi ideig nem hanyagoltam a blogot, nagyon régen nem jártam már errefelé:(

 Az utóbbi hetekben nem voltam valami jól, ez az első trimeszter megviselt nagyon. Igaz, hogy most a másodikban sem vagyok túl jól,  de az azért nem állapot, hogy nem dokumentálok semmit!

Szóval mik is történtek kicsi Bius? Nagyon nagyot nőttél az utóbbi időben, igazi kislányos formád van már, de azért én látom még Benned a kicsi babát, aki voltál;-)!  A hajad meg tovább dúsult, nőtt és göndörödött:-D!Kis Csinibaba vagy ám:-D! 

Néhány szót (vagy inkább szókezdeményt) már mondasz, a folyamatosan bővülő szókincsedet szintén megörökítem az "Ő mondta" rovatban.(most kreáltam a blog szélére:-DD)

Mindent de mindent megértesz már. Ezt tudom, hogy írtam már, de most már aztán tényleg mindent. Amit Apával beszélünk, azt is meghallgatod, sőt igen nagy érdeklődéssel fülelgetsz. 

Az "anya csak egy van" periódus újra 1000 fokon ég Nálad. Nagyon ragaszkodsz hozzám, és ez nagyon szívmelengető dolog ám:-D! Ugyanakkor néha nehéz és fárasztó is a szinte állandó készenlét.

Néhány szó a napjainkról: minden nap nem sokkal az ébredésed után (miután sikerül magamhoz térnem:-D) sétálni megyünk, amit nagyon szeretsz. Élvezettel mutogatod a látnivalókat, és igazad van sok mindent érdemes kétszer is megnézni, mert szép és érdekes! Csak mi felnőttek nem vesszük észre. De Te szerencsére figyelmeztetsz, hogy nyitott szemmel járjak.

Apropó járás!! Ez egy kicsit odébb lesz nálunk: most a lábizmaidat erősítjük, hogy a közeljövőben fel tudj majd állni, mert eddig ez nem sikerült Neked! De a tornában nagyon ügyesen haladsz, úgyhogy nem lesz itt semmi baj kis ballerinám! Bébitaxizni, ugrálóshintázni kell, illetve mutatott még egy-pár gyakorlatot a konduktor nekünk. Most ezeket gyakoroljuk! Ezúton is köszönjük a hintát Mesinek és Barbinak!

Nagyon sokat énekelek, mondókázok és mesélek Neked, amit imádsz.-D!Van, hogy kitalált kis történeteket mondok, van, hogy könyv alapján mesélek vagy verselek. Tudod már, hogy melyik mondóka melyik könyvből van és ha elkezdem, akkor hozod és mutatod:-D!

Van egy kisbabád, nagyon szereted, vele alszol, öleled, reggel először őt keresed....és csak aztán jövök én:).

Rajzolunk is ám már! Néha húzol egy két vonalat a papírra Te is ,de általában lenyűgözve figyeled, h mi mit rajzolunk! Nagyon jó mulatság!

A társasághiánytól ugyanúgy szenvedünk, mint régen és én egyre nehezebben viselem. Neked sem a legjobb ez így, ezt tudom és érzem.Onnan, ahogy felvillanyozódsz, hogy ha Kittivel, vagy Rékával találkozol, imádod a gyerekeket: új élmény, új tapasztalat, új öröm ez Neked. Bence babára is emlékszel, pedig már hetek óta nem láttad, de van, hogy eszedbe jut és mutogatsz arrafelé. Nem ragozom tovább ezt, mert már volt többször szó erről. Játszótérre csak nagyon ritkán van lehetőségünk menni, mert ehhez Apa is kell. Elég messze van, és hogy ha Ő nincs ott, én nem tudlak cipelni ill. a különböző játékokon még tartani kell téged, ez is nehéz.  De valamit kitalál anya majd ne félj!

Kistesód egyre növekszik, igencsak mozgékony:). Nemsokára kiderül, h Kislackó lesz-e vagy kicsi lány. (még nem jutottunk dűlőre a nevet illetően). Azt hiszem, hogy most már hallja is a kinti hangokat--> mennyit hallhatja a hangomat:-D! A mesék már most ismerősek neki! És a Te sikongatásaid sem lesznek idegenek tőle;-D!