Maszatkata

Az evés területén hatalmas sikert könyvelhetünk el: a pépes csaták már a régmúlt emlékei között vannak. Bius most már élvezettel eszik, tátja a kis száját, fordul a kanál felé. Néha igényli még, hogy Nála is legyen kanál, de ezt sem mindig. A repertoárja: alma, sárgarépa, sütőtök, banán, őszibarack, krumpli!!Szereti a rizses tejpépet is.
Mindezek eléréséhez három dologra volt szükség: szeretetre, türelemre és az egyéniségének&igényeinek figyelembevételére. Jó volt, hogy próbálkoztunk, hogy barátkoztattuk az új ételekkel, de az, hogy ezt nem kényszerítve, hanem szelíden és kivárva tettük kulcsfontosságú.
Szívből tanácsolom tehát Mindenkinek, hogy -amennyiben persze a baba egészségét nem érinti hátrányosan- várjuk meg, amíg Neki is feltámad az igénye akár az evésre, akár másra. Ne az legyen tehát a fontos, hogy nekünk igényünk van rá. Persze ez evidensnek tűnik, de a valóságban néha nehéz megállni, hogy "ne avatkozzunk bele" a dolgok természetes menetébe. Ezt a gondolatot tovább fogom vinni még, a következő bejegyzésben, ahol Bianka mozgásfejlődéséről írok majd.
A legközelebbi "étkezésről" készített képet még ma be fogom illeszteni. Igazi Maszatkata lesz ezen is, az tuti;-)
Ez egy későbbi kép de idekívánkozik:)
Réka ügyesen eteti.