Kislányunk mozgásfejlődéséről még egyáltalán nem is írtam, hát most bepótolom a mulasztást. Valószínű azért nem volt ez még téma, mert már hosszú ideje nem történik semmi új ezen a téren. Bius kb 5,5 hónaposan fordult meg először. Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy azóta is ez az egyetlen tudománya. Aki azonban sasszemmel figyeli (vagyis én) észreveszi, hogy most már magabiztosabban, gyorsabban végzi ezt a mutatványt. (Éljen!)
Viszont csak hébe-hóba gyakorolja ezt a tudományát. Hason nem szeret sokáig lenni, és ha már végképp nem bírja, akkor két dolog történhet:
1."kitör a balhé",sír, hogy fordítsuk meg.
2. gyorsan átfordul és kedvenc pozíciójában játszik tovább.
Amikor az első eset áll fenn úgy tűnik számomra, hogy FOGALMA SINCS RÓLA, hogy mit kell ilyenkor csinálni! Olyan, mint ha nem automatizálódott volna számára még ez a mozdulatsor, nem természetes még Neki.
Hiszek abban, hogy a saját tempójukban kell hagyni fejlődni a kisbabákat! Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbáljunk olyan körülményeket teremteni, amik a fejlődést elősegítik. Ez nálam-és ebben az esetben- azt jelenti, hogy egyes játékait úgy helyezem el, hogy egy kicsit azért küzdeni kelljen az elérésükért + görgetősdit is játszok Vele néha. (Pokrócba tekerve görgetem oda-és vissza) Ez utóbbi technikát a gyerekorvos és a védőnéni javasolta. Ennek már egy kicsit "kényszerítős szaga" van számomra,úgyhogy csak azért alkalmazom, mert Bius szereti. (Nagyokat nevetgél közben.)
Biusnak a pocakban "nagyon fejlett mozgáskultúrája" volt (ezek a doktorbácsija szavai), ezt nemsokára itt a világban is be fogja majd bizonyítani;-)!
Viszont csak hébe-hóba gyakorolja ezt a tudományát. Hason nem szeret sokáig lenni, és ha már végképp nem bírja, akkor két dolog történhet:
1."kitör a balhé",sír, hogy fordítsuk meg.
2. gyorsan átfordul és kedvenc pozíciójában játszik tovább.
Amikor az első eset áll fenn úgy tűnik számomra, hogy FOGALMA SINCS RÓLA, hogy mit kell ilyenkor csinálni! Olyan, mint ha nem automatizálódott volna számára még ez a mozdulatsor, nem természetes még Neki.
Hiszek abban, hogy a saját tempójukban kell hagyni fejlődni a kisbabákat! Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbáljunk olyan körülményeket teremteni, amik a fejlődést elősegítik. Ez nálam-és ebben az esetben- azt jelenti, hogy egyes játékait úgy helyezem el, hogy egy kicsit azért küzdeni kelljen az elérésükért + görgetősdit is játszok Vele néha. (Pokrócba tekerve görgetem oda-és vissza) Ez utóbbi technikát a gyerekorvos és a védőnéni javasolta. Ennek már egy kicsit "kényszerítős szaga" van számomra,úgyhogy csak azért alkalmazom, mert Bius szereti. (Nagyokat nevetgél közben.)
Biusnak a pocakban "nagyon fejlett mozgáskultúrája" volt (ezek a doktorbácsija szavai), ezt nemsokára itt a világban is be fogja majd bizonyítani;-)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!