Kicsi lányunk végre (!) naponta több alkalommal átfordul hasról a hátára (és néha fordítva is)! Ez azért nagy szó, mert "elvileg" ilyenkorra már rutinszerűen kellene forgolódnia, sőt egyes könyvek szerint a kúszásban is jeleskednie kellene(sőt az ülést is aktívan gyakorolni ). Én elhatároztam, hogy nem engedem, hogy már ilyen kis korban követelmények erdejében vergődjön a kislányom. (Ráér erre később is. Sajnos a magyar nevelési-oktatási rendszer "jóvoltából" igen hamar szembesülni fog a sokszor irreális elvárásokkal).Nyugalomra intettem hát magam. Ez sikerült is egészen a múlt hétig, amikor is a doktornéni azt mondta, hogy ha két héten belül nem forgolódik aktívan Bianka,akkor vigyük el Őt és nézessük meg. (Akár kerületi szinten a gyógytornásszal, akár a Korai Fejlesztőben.) Ekkor egy kicsit megijedtem, hogy lehet, hogy én itt "türelmeskedek", és közben ezzel még ártok is a babának.De aztán sikerült újra megnyugtatnom magam (és ebben a családomnak is-főleg fejlesztőpedagógus húgomnak- nagy szerepe volt). Arra jutottam tehát, hogy várok továbbra is, hogy magától fordulgasson, és egy kicsit többet teszem hasra, hogy erősödjenek a kúszáshoz szükséges izmok.Az utóbbi időben Bius már nem utálta a hason levést, úgyhogy viszonylag könnyű dolgom volt.Elhatároztam azt is, hogy elmegyünk és megnézetjük Őt, de csak akkor ha hetek múltán sincsen semmilyen változás!(Tehát a két hetes határidőt jócskán kitoltam!)
És lássatok csodát az utóbbi napokban egyre többet forog. Akkor, amikor igazán szüksége van rá: például ha egy játékot csak így ér el, vagy ha Apát, vagy Rékát:) jobban akarja látni!Birtokában van a képességnek, és amikor úgy gondolja, akkor alkalmazza is.:)
Annak, aki hasonló cipőben jár,tehát csak azt tudom tanácsolni, hogy ha nehéz is, de várja ki türelemmel amíg a baba magától indíttatást érez arra, hogy meglépje a következő fejlődési lépcsőfokot!Ami igazán számít, hogy a baba kb fél éves korára birtokában legyen az átfordulás képességének. Az, hogy ezt hányszor alkalmazza nem mérvadó!!
A földön való nagy tér biztosítása is inspirálja a mozgás fejlődését. A "jövendőbeli" kistesónál változtatni fogok és a járókát nem fogom használni a kicsi napközbeni játékához, hanem a földön alakítom ki a "játszóteret". A járóka pedig egyfajta biztonsági eszköz lesz. (Ha ki kell szaladnom valahová stb,akkor fogom csak alkalmazni.)
És amin nem fogok változtatni és nem bántam meg egyáltalán az az, hogy soha semmilyen körülmények között nem hagytam Őt sírni. Akár szavakkal, akár érintéssel, vagy ölbevétellel de válaszoltam sírására. Ő annyira nem szeretett hason lenni, sokszor olyan kétségbeesetten sírt emiatt, hogy segítettem Neki visszafordulni. Ezt ugyanígy tenném most is.
És lássatok csodát az utóbbi napokban egyre többet forog. Akkor, amikor igazán szüksége van rá: például ha egy játékot csak így ér el, vagy ha Apát, vagy Rékát:) jobban akarja látni!Birtokában van a képességnek, és amikor úgy gondolja, akkor alkalmazza is.:)
Annak, aki hasonló cipőben jár,tehát csak azt tudom tanácsolni, hogy ha nehéz is, de várja ki türelemmel amíg a baba magától indíttatást érez arra, hogy meglépje a következő fejlődési lépcsőfokot!Ami igazán számít, hogy a baba kb fél éves korára birtokában legyen az átfordulás képességének. Az, hogy ezt hányszor alkalmazza nem mérvadó!!
A földön való nagy tér biztosítása is inspirálja a mozgás fejlődését. A "jövendőbeli" kistesónál változtatni fogok és a járókát nem fogom használni a kicsi napközbeni játékához, hanem a földön alakítom ki a "játszóteret". A járóka pedig egyfajta biztonsági eszköz lesz. (Ha ki kell szaladnom valahová stb,akkor fogom csak alkalmazni.)
És amin nem fogok változtatni és nem bántam meg egyáltalán az az, hogy soha semmilyen körülmények között nem hagytam Őt sírni. Akár szavakkal, akár érintéssel, vagy ölbevétellel de válaszoltam sírására. Ő annyira nem szeretett hason lenni, sokszor olyan kétségbeesetten sírt emiatt, hogy segítettem Neki visszafordulni. Ezt ugyanígy tenném most is.
- 1. sandi
2011. 04. 07. 10:51
Először is, nagyon örülök a fejlődésnek (bár én eddig sem aggódtam).
Nem lehetséges - és ezt a legnagyobb jóindulattal kérdezem - hogy túlságosan igyekszel kitalálni Bius minden gondolatát és kiszolgálni őt?
Ezért nincs annyira inspirálva, hogy megszerezze magának a dolgokat?
Szerintem (és úgy látom, szerinted is) jót tesz neki az is, ha nagyobb gyerekekkel van együtt - úgy, mint a kis Rékával -, hiszen az utánzás a legjobb tanítómester!
2. Ilcsi
2011. 04. 07. 12:38
Biztosan benne van a pakliban ez is, de nem annyira mint ahogy a leírtakból tűnik:)Inkább Bius személyisége a döntő itt. Egyelőre a "belenyugvó énje" kerül előtérbe.Ha valamit nem ér el, akkor legtöbbször más elfoglaltság után néz: más játék vagy az ujját szopja. Tehát nem igazán küszködik tovább, hanem megvigasztalódik mással.Nem tudom, h Ő a jövőben is ilyen lesz-e, majd az idő eldönti.3. Sandi
2011. 04. 07. 14:56
@Ilcsi: kis Buddha!
2011. 04. 09. 13:01
:)igen, általában tényleg ilyen:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!