Anyásodás

Kislányomnál kb másfél hónapja fedeztem fel a kötődés kialakulásának  első jeleit. Észrevettem, hogy másképpen mosolyog rám, mit más (ismert, kedvelt, vagy éppen ismeretlen) emberekre. De a legfontosabb jel, a "nyújtózkodása" volt: bárkinek is volt az ölében, ha meglátott kis karját felém nyújtotta, szinte kiugrott az illető öléből. (akivel persze önfeledten eljátszott mindaddig, amig engem meg nem látott;-))


Ebben a hónapban(7-8 hónapos korában) jelentkezett a szeparációs félelem is, annak biztos jeleként, hogy a kötődés kialakult--> gyakran sírva fakad, ha kimegyek abból a helyiségből, ahol tartózkodik, vagy sokszor akkor is, ha csak távolabb megyek Tőle. Leggyakrabban a földszinten vagyunk, ahol lát akkor is, ha a konyhában vagyok, de még így sem "ússzuk meg" sokszor sírás nélkül. Egyrészt nagyon jó érzés látni és megtapasztalni ragaszkodását, másrészt viszont nehéz megoldani a napi teendők megszervezését. Igyekszem azért, és mostanában egyre jobban sikerül. Véleményem szerint egy multi cég egész "vezérkarának" nem kell annyit zsonglőrködnie az idővel mint az anyukáknak;-)


Ez az időszak kiemelkedő fontossággal bír, mert ekkor alapozódik meg a bizalom a világ felé: átéli, hogy a "világ" válaszol neki, érdemes jeleznie gondját-baját, örömét és jókedvét. ilyenkor tapasztalja meg hatékonyságát.
Az elkényeztetés veszélyétől nem félek:), hiszen az élet sokszor alakul úgy, hogy egy picit várnia kell rám. De az eddigi tapasztalatai segítik abban, hogy ki tudja várni, amíg odamegyek hozzá.