Fene tudja, h miért ejtette el/ vagy dobta el a kezében lévő kis játékokat. Azt hitte, h gyorsabban tud futni nélküle és beéri bicikliző kisbarátját? Vagy mérgében, hogy már nem éri utol? Én már csak a zokogására futottam oda, szinte fuldokolva mondta, hogy biztosan elvitte a játékát egy másik kisfiú, vagy inkább egy madár a csőrébe fogta és messzire vitte...Annyira beleélte magát, mintha látná maga előtt a tolvaj madarat..
Hát így látod a világot, ennyire veszélyesnek? Pesszimista sémák mentén próbálod megérteni ezt az érthetetlen világot?
Keresztül kasul jártuk a parkot, benézve minden levél alá, meg százszorszép mögé...konokul próbáltam bizonyítani, hogy a dolgok igenis jól is alakulhatnak..
Egyelőre nincs meg...
most ennek feldolgozásában kell segítenünk Neked...
Bius, Lackó és Ádi blogja. Ihlette a szeretet és az a tény, hogy tudom e rengeteg esemény és a szép pillanatok jó része elfelejtődne ha nem rögzíteném.
2018. május 19., szombat
Tigris és iskolabusz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!