Dinnyelé és Adhd és külön szoba

Minap dinnyét ettünk a fiúkkal.(Bianka  nem szereti) Falatokra vágtam, de" én eszem!" felkiáltással Ádám harapdálni kezdte a nagy karélyt. Összevissza csurgott a lé dundi kis pocakján..., eszembe jutott a saját gyerekkorom, a nyarak, a dinnyefalatozások... vhogy az önfeledtség, gondtalanság tükröződik a dinnyecseppecskékben.
  Ha már nyár: nagyon jó, hogy itt van és nemcsak a pihenés miatt hanem amiatt főleg, hogy egymásra több időnk van. Lehetőség van arra, hogy meglássam és elfogadjam, hogy Lackó" mássága" nemcsak homályos és körvonalazatlan
megérzés, hanem diagnosztizált adhd. Arra is jó a nyár, hogy lássam, hogy Ádámnál viszont mégsincs ilyen jellegű probléma, " csak" a minőségi idő hiányát próbálta csökkenteni figyelemkereső viselkedésével.
Próbálok tudatosan figyelni arra, hogy mindegyik gyerkőccel lehessen külön kettes idő.
Most nagy munkában vagyunk: a fiúk szobáját választjuk ketté, hogy meglegyen a saját külön terük.