Már amikor megszülettél tudtam, hogy akaratod az aztán lesz. Meg önállóságra törekvés, önérvényesítés és egyebek. Kivártad az utolsó pillanatot anno, hogy magadtól születhess meg, nem kértél az indításból, már akkor sem engedted, hogy bárki is beleszóljon abba, amit akarsz.
Múltkor meghúztam a hajadat, vagyis a hajadnál fogva rántottalak vissza a forgalmas úttest legszéléről: tudod, hogy nem szabad, rám nézel kihívóan aztán csakazértis nekiiramodsz.
Sírsz az oviban..az első pár nap után kezdted el. Sírva mész át az óvónéni ölébe. Aztán délután már vidáman mesélsz és napközben feloldódsz. De nem akarod, hogy elmenjek. Sírsz. Én csak titokban. Tudom-és számos szülőt nyugtattam így már meg- , hogy az a "jó", ha egy 3 éves sír.
De azért várom, hogy vége legyen ennek a "jó" időszaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!