Minden nap együtt (csak kettesben) töltött idő, megannyi pár perces és negyedórás alkalom, és erre van is lehetőség sok. Így, hogy odafigyelek erre: látom csak, hogy igenis lehet a nap bármennyire rohanós vagy teendőkkel teli, ezeket észre kell venni, meg kell ragadni!
Emellett apai és nagyszülői segítséggel meg tudjuk oldani hogy hetente kétszer háromszor legyen hosszabb kimozdulós, csak ráfigyelős program. Ez lehet az őrségváltás a Parlamentnél (ami nagyon teszett neki, bár a vízpermet és a villamosozás legalább annyira:)) vagy lehet egy séta vagy egy játszótér. A lényeg, hogy ez az idő csak a miénk, csak kettőnké. A tegnapi játszózáskor, a csúszdázások után mindig felkaptam, megpörgettem, amit kacagva fogadott. Feszültségmentes, önfeledt, örömteli nevetés. Remélem egyre gyakrabban halljuk majd tőle. Újra.
ui: Persze korszak van:). Biusnál is volt, olyan mintha az "igen" szót nem ismerné, mindenre csak persze, persze a válasza. Ennivaló:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!