Az ismerkedő napon Bius öt perc múlva már kézen fogva futkározott egy kislánnyal és pár perc múlva szállt a bárka- hinta benne a sok gyerek és kezdődött a kincskereső- játék, Bius figyelt, felvette a játék ritmusát, kereste a kincset lelkesen. Sorakozásnál párt talált, és haza sem akart jönni :).
Volt egy majdnem- sírós pillanat, amikor a játék forgatagában Bius felnézett és szemével megkeresett az udvaron. Csak egy pillanatnyi egymásranézés egymásnak intés. Megható volt. Egy fontos pillanat, egy mérföldkő ez a leválás folyamatában, erre emlékezni fogok sokáig még. Megy a hinta, ott van a többiek között, jól érzi magát és felnéz, ott vagyok - én is.
Nagyon kedvesek, befogadóak voltak a gyerekek. Úgy tűnik, hogy a pedagógiai programban leírtak nemcsak üres szavak, hanem tényleg az elfogadásra nevelnek a gyakorlatban is. Jó helyed lesz itt Cinke :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!