Szoktunk azzal viccelődni,hogy kedves mosolyával,alkalmazkodásával Ádus olyan mint egy pszichológus. Lehetséges.
De amit néha már éreztem,az mostanában már egyértelműen látszik: Lackó hihetetlen empátiával rendelkezik, és a gyermeki egocentrizmusnak fittyet hányva nagyon gyakran átérzi,meglátja mit szeretne a másik,mi az ami bántja.
És nagyon kevesli a rá fordított időt,amin feltétlenül változtatni kell,még akkor is hogy ha ez azt jelenti,hogy 30 órát kell belezsúfolni egyetlen napba.
Ma reggel, a tollal a kezében mászkált a nappaliban majd rámnézve, kiabálva elkezdi: " hát te mit csináltál?!!nem szabad!!".
Majd amikor nem értettem rögtön a helyzetet, odavezetett a falhoz,hogy megmutassa a legújabb firkáját. Hogy vegyem végre észre. Hogy szídjam meg. Hogy legyen egykét pillanatnyi csak ráirányuló figyelmem végre.
Nagy felkiáltójel volt ez a reggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!