Helyzetjelentés

Ádám a leggyorsabb köztük.
Ádus kúszik:-) ,nagyon ügyin és mostmár nagyon nagy távra. És hihetetlenül elszánt: ha valami felkelti érdeklődését,akkor nekiindul expresszsebességgel. Enni is változatlanul szeret,továbbra is főleg a testvérei ennivalója érdekli,amit sokszor meg is szerez.Múltkor pizzát lopott.:-P . Ha valamit nem tud megszerezni,akkor világvége sírás van. Olyan keserves hogy mindenki a segítségére siet.
Elkezdődött az-alig-lehet-pelenkázni korszak is.
És dumál reggeltől estig.

Lackó a legcsibészebb:
Lacusra is igaz,az utolsó mondat,naná. Mondókázik,énekel sokszor,és beszélgetni lehet vele már,hosszú párbeszédeket. És továbbra is csibészkedik,és direktbe nem fogad szót,nem egyszerű eset. Vagy mégis? Próbáltam ellene tenni, de mégis tipikus középső gyerek helyzet látszik kialakulni,de talán most még lehet változtatni ezen. A figyelmet keresi nagyon,és ezt muszáj olyan módon megadnunk neki,hogy erre a tudatos ellenszegülésre ne legyen szükség.
Imád csavarogni,szerencsére nemsokára bele tudunk lendülni végre teljes intenzitással! Eddig a folyamatos betegeskedések miatt nem tudtunk annyit mászkálni,amennyit szerettünk volna. (Most is betegek vagyunk:-( )

Bianka a legkreatívabb
Bius elballagott(a nyárra) a Pihe oviból,gyönyörű volt. Neki is megvan a játszmája a figyelemkeresésre,remélem nemsokára erre sem lesz szüksége. A szerepjátékai olyan kifinomultak,kreatívak,hogy sokszor a lélegzetem is elakad. És egyre több a kooperálás a többi gyerkőccel. Egyre több együttes játék van öccsével ,-sőt így kell írjam inkább öccseivel- is. A fiúknak olyan készségei,képességei finomodnak már most,hogy csak ámulok.

Rólunk
Laci sokat dolgozik,és lesz egy saját munkája is most,és már kilátásban vannak mások is. A vállalkozói kiváltását fogjuk elintézni hamarosan. Én pedig újra kezdem a szakmai blogot most júniusban. Vannak terveink elképzeléseink. És jól vagyunk.

Ami nagyon nehéz sokszor az a bezártság. A rossz idő,az egyik gyerek beteg,másik gyerek beteg mizéria,amikor bent kell lenni naphosszat a lakásban. Az ilyen napok nagyon kiborítók tudnak lenni..ilyenkor azt érzem,hogy "kész vége,nem bírom már a folyamatos nonstop igénybevételt". De aztán mindig történik  valami,ami újra tudatosítja,hogy ezek a legszebb évek az életemben.