Ezt a kérdést Bius tette fel nekem, amikor megkérdeztem, hogy mellém fekszik-e egy kicsit pihenni, összebújni.
Az nem lehet, hogy úgy érzékeli, hogy ilyen pillanatok csak régen voltak...
Vagy mégis?
21 hónapos kora óta biztosan kevesebb volt a csak neki szóló összebújós pillanat. És ezek szerint ezt ő is érzi. Változtatnom kell!
Nem a lehetetlent célzom meg, hiszen annyi figyelmet nem kaphat, mint amikor még csak ő volt nekünk. De több figyelmet a jelenleginél igenis kaphat. Éspedig úgy kell ezt elérni, hogy ez ne a tesòk rovására menjen. A fiúknak is megvannak a saját igényei. Kitalálok valamit.
Bius, Lackó és Ádi blogja. Ihlette a szeretet és az a tény, hogy tudom e rengeteg esemény és a szép pillanatok jó része elfelejtődne ha nem rögzíteném.
2014. április 23., szerda
Mint amikor még kicsi voltam?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!