Sóliszt gyurma és visszaszámlálás

Saccperkábé tudom, hogy mennyi alapanyag kell a gyurmához, mégis minden esetben hozzá kell pótolnom: először egy kis plusz liszt, de jaj, akkor most víz kell, na most kevés a só, hű de ragad lisztet ide körforgás. Mindig a róka és a holló meséje jut eszembe: osztja a sajtot, hol egyik darab nagyobb, hol a másik. Végül pedig megeszi. Nos én a gyurmát nem eszem meg (pedig finom). Viszont mindig hatalmas adagnyi jön össze a végére, bármilyen keveset is akarok csinálni.

Az egész életünk kicsit ilyen gyurmaszerű. Három vonatkozásban is:
  1. Saccperkábéság.
  2. Kicsinek indul nagy lesz belőle ( vagy fordítva?)
  3. Kicentizés nehézsége.

Nekünk az egész életünk saccperkábé: mi csak úgy megbecsüljük, hogy mikor mit fogunk csinálni, hogy  hová és mikkora fogunk odaérni, hogy mikor fognak elaludni, mikor fognak ebédelni, mikor fognak elaludni (soha). Saccperkábé a fürdés ideje, saccperkábé a levegőztetés, de még a pelenkacsere sem akkor történik, amikor kellene.

A második tétel főleg Biusra vonatkozik, de már egyre jobban Lackóra is. Indul egy kicsi ellenkezéssel, hisztikezdeménnyel, majd óriásira dagad, mert nem tudok vele az akkor és mostban teljesen odakoncentrálva reagálni. (Igen, ott a pont: csak úgy saccperkábé vagyok jelen.) Viszont, szerencsére egyre gyakrabb a fordított irány is, mert ráérzek hogyan is kell a vihart lecsendesíteni.

A kicentizést pedig arra értem, hogy sokszor másodpercre hangolva kell mindegyiknek adnom magamból. Egyiknek a testkontaktust, másiknak az elismerést, harmadiknak az odafigyelést stb...ki kell centiznem minden egyes percet a napból: azért, hogy a testvérhelyzet negatív oldalát enyhítsem, a pozitívnak pedig teret adjak, hogy megerősödjön.


Most pedig a visszaszámlálásról: annyira, de annyira várom a szombaton kezdődő két hetet, amikor Laci otthon lesz végre VÉGRE! Felemelő érzés lesz, hogy kicsit lazíthatok és főleg, hogy a reggelek könnyebbek lesznek. Hogy az esetleg felkecmergő nagyokat a fenti szobában vissza tudja ő is altatni majd. Akkor is, ha én lent éppen Damit etetem. El sem hiszem, reggelente lustálkodni is tudunk majd tán.