Ez a bejegyzés vegyesfelvágott lesz, legalábbis ami az idősíkot illeti
Van olyan történés,ami régebbi már és van ami csak nemrég történt.
DAMI:
Az UHn való várakozáskor nagyon sokan néztek Téged, mindenkit lenyűgöztél. Egy idős házaspár bácsitagja odajött hozzánk és mosolyogva szemlélt. Majd a sokéves munkától ráncolt kezével szelíden megsimogatta az arcodat
"Nőjjél nagyra KISLEGÉNY!"-mondta. Olyan volt mint egy áldás. Szemében mosoly,szívében szeretet.
Amikor fölédhajolok és elmosolyodsz,akkor nem csak a szád,hanem a szemed és minden sejted mosolyog. És szeretném azt hinni,hogy ez most már megkülönböztetetten csak nekem szól.
LACKÓ:
Már nem csak nyújtogatod kis karod, hanem mondod is, hogy "anya,ölébe!",és ilyenkor eszembe jut,amikor még egészen pici voltál és csak a sírás volt eszközöd bármire is.
Nemrég el kezdtél járni, jópár lépést megteszel már de viszonylag ritkán indulsz neki, a mászás még mindig a tuti
De amikor mégis elindulsz, és látszik mennyire koncentrálsz, mennyire büszke vagy magadra: ezt jó látni nagyon. Felemelő és megható és ilyenkor (is) azt érzem mint Biusnál. Hogy érdemes volt várakozni.
Járás közben van,hogy tapsolsz és mondogatod magadnak,hogy "ügyes vagy":-D.
BIUS:
Nagy diadal az, amikor legyőzi félelmét egy kisgyerek és bátran nekiindul, hogy megszerezze amire vágyik. Sokszor "csak" ennyi kell: közelebb lépni és kinyújtani a kezünket, hogy megkaphassuk. Ez a nagy dolog történt meg Veled kicsi-nagy lányunk december 5-én a Mikulásünnepségen.
Amikor váratlanul átölelsz és azt mondod, hogy "szeretlek", csak azért mert telve vagy az érzéssel...az egy leírhatatlan csoda-pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!