A farkaspók (vagy mifene) hiába volt iszonyú nagy, teljesen beleolvadt a környezetébe, nem sikerült a fénykép. Jól megijedtem, utálom az ízeltlábúakat. Szerencse, hogy a játszótéren volt a fűben és nem otthon találkoztam vele.
Gondoltam én. Erre otthon egy kb ugyanolyan kaliberű meglepetés ért. A teraszajtónál egy tök nagy darázspók tanyázott. Nem mertem közelebb vinni a telefont, úgyhogy ez sem igazán jó kép. Csak azért nem pánikoltam, mert Bius ott volt. (A fiúk aludtak.) Megszemléltük: Bius érdeklődve nézegette, olyan érdekes volt látni a kis arcát: csodálkozó, nyoma sem volt benne az undornak.
Apropó undor: ráadásul a tegnapi napnak: Boci cica épp a fű kellős közepén fogyasztotta el zsákmányát. (madár). Ott csócsálta, ropogtatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!