Megvolt az első sétánk ötösben délelőtt. Délután megint megyünk, ki
kell használni a jó időt!
De az tutifix, hogy semmi szín alatt nem visszük a biciklit,
legalábbis ebben a felállásban nem. Nincs gyönyörű- hároméves-
ilyetén irányú könyörgésének-való-behódolás! Nagyon macerás tolni a
séta közben hamar megunt dögnehéz triciklit. Pláne a testvérkocsi
mellett.
Szóval Lacival jól megizzadtunk mire hegyenvölgyön át hazaértünk.
Lacus még nem tud sétálni, a tricikliben lehet ugyan tolni és élvezi
ill. élvezné is. Csakhogy minduntalan leteszi a talpát a földre így
folyamatos fékezést produkál. De minden bonyodalom ellenére szép volt
a séta nagyon. Ezt a bejegyzést már este írom, szóval el tudom
mondani, hogy nem mentünk végül sétarepetára.
Ádám evése (több felvonásban), végehossza-nincs böfiztetése,
bukásözöne egész egyszerűen lehetlenné tette, hogy elinduljunk.
Illetve ezt mi még esetleg ki tudtuk volna várni, de Lackó nem.
(alvásideje miatt)
Kora este Apával azért kiruccantak a nagyok: csak a városközpontba
mentek (bérletet venni) és avarban kajlálkodni. Addig én otthon voltam
a szokásos eszik-bukik-eszik-bukik körforgásban Damival.
Mostanában még többet eszik...és csak most a blogolás közben esett le,
hogy a 6hetes fejlődési ugrásban vagyunk éppen. Hát jó nagy ugrás lesz
ez, már most látom.
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!