Helyzetjelentés

Életjel:).
Visszakapcsolódom a fórumozásba, most már fel tudom venni a ritmust,
legalábbis azt hiszem. (amíg élünk remélünk alapon:p)
Alvást azt hiszem most jó ideig elfelejthetem, ill. hozzá kell
edződnöm ahhoz falatkányit aludhatok csak..de ez is jobb, mint a
semmi.
Helyzetjelentés gyerkőcökről: Ádám baromi sokat eszik, ügyi nagyon. De
annyit bukik hogy nem igaz..tiszta Bius:/. Szóval most is érzem, h
nálunk az igény szerinti etetés nem fog menni, mert egyszerűen úgy
érzem, hogy túleszi magát, rengeteg ml-t visszabukik, szenved..viszont
3 órát pláne 4et nem akarok várni akkor megint csak szenvedne. Szóval
kompromisszumot kell kötni megint. Nagyon cuki, hurkásodik rendesen,
nem mérem csak hetente egyszer de kb 4,5 kgra saccolom már. Akkor
mérem még pluszba amikor nem érzem, hogy megette az adagját (ritka) és
megyek valahová. Több lesz a mászkálás mostantól, mert muszáj, és ezt
mindenképpen máshogy szeretném mint eddig.

Kis furi pofikat vág, hangja továbbra is baromi erős és imádja hogy ha
beszélünk hozzá, imád nézelődni és már egész sokat van ébren. Szereti
tesói puszijait, Biussal sokat szemez.
Teljesen olyan már, mint ha régóta velünk lenne, kialakult, sőt
megszilárdult az új napirendünk, élvezem a nagycsaládos létet.
Amikor a különböző igényléseket kitöltve beírom a gyerkőcök nevét:
annyira de annyira jó érzés.

Lackó: kicsi-nagyfiam kezd jogot formálni a gézengúz titulusra: nagy
felfedező lett kicsiből, mindent kipróbálna és tornázik, járni tanul.
Ott kellene lenni mellette tulajdonképpen minden percben. Most nem
tudok, de itt is valamiféle kompromisszum kell.
Na pont most mászott fel a kisasztalra:o. (szívbaj rámjön, büfiztetést
abbahagyom, Ádi gyorsan le a járókára, mehetek Lacussal
akrobatikázni. Közben reménykedek, hogy Ádám nem fogja
összesavanyítani a perccel ezelőtt kapott tisztaruhát...)
Mindezek tetejében anyás jajdenagyon. Nem emiatt az új helyzet
miatt(mondjuk nyilván mélyinterjú nem készült:p) hanem szerintem az
anya nélküli napok miatt. Kicsi még hiába nagy. Sokat voltam távol és
még nem nyerte vissza a biztonságát.

Biusunk: csúcsügyes a bilizéssel, sokszor nem is szól csak intézi,
büszkén önti ki. Úgy tűnik, ágytiszta is lett egyúttal. De jaj, milyen
hisztis, könnyen megsértődős, dühös kis mérgespulyka. Tudom és tudom,
hogy nem képesek ilyenkor még indulataikat kontrollálni, és alakuló
önértékelésük és önbecsülésük a legkisebb kudarcot is megérzi. És
persze őt is megviselték az anyanélküli napok. Bár vele van a legtöbb
csak-ketten-vagyunk-idő (amikor fiúk alszanak) még többre van (lenne)
szüksége. Segítséggel meg tudom oldani ezt is.

Mostmár nem vagyok annyira nagyon fáradt, fizikailag is jobb már,
úgyhogy kihasználva Lacus alvóidejét kimozdulunk majd többször is. A
tegnapi őszilevélgyűjtő sétát is élvezte nagyon. (bár dacból azt
mondta először, hogy nem jön)
Ma szökőkutat nézünk és buszozunk majd. Első pelusnélküli utunk lesz.
Viszem ám a bilit meg a teljes aparátust. Leguggolós módszer nem jó
nekünk, növeli a baleset esélyét. Ő pedig nem tudja elviselni ha egy
kicsit is "olyan lesz".
Lacussal az együttes idő a reggeli játék, mert Bius tovább alszik,
Ádit pedig elcsitítom a cicivel. Ha vki besegít, vele is megtal.lom a
módját az együttes csavargásra. Szerintem úgy a legkönnyebb, ha Bius
elmegy csavarogni vkivel én meg babakocsizok Lacussal valamerre addig,
testvérkocsival és akkor tud aludni Ádi.

Házimunka: (muhahaha) mi fán terem? Most nagyon hasonlítok az "ideális
anyára" akinek ragacsos padlói, mosatlanjai ámde boldog gyermekei
vannak. (Vekerdy)
De azért zavar..majd megpróbálok valami kompromisszumot ebben is.

--
Ilcsi