...jutott eszembe, méghozzá az első, amikor láttam Borics mamát. Egy
hét évvel ezelőtti kora reggelen volt. Az egyik kezében tartotta az
akkor 4 hónapos Kittit, a másikkal a tápszert készítette. Fáradtan és
szeretettel. Talán ezért is van, hogy nekem már az elejétől fogva ő
Borics Mama, és nem "anyósom", vagy "Laci anyukája".
Holnapután búcsúzunk, de hiszem, hogy ez nem végleges búcsú. A
szalagunkra ezt írattam: "Szívünkben örökké élsz!" Az már nem fért rá,
hogy "benne leszel a csillagfényben, napsugárban, a szellőben, a
madárcsicsergésben és mindenben ami szép."
És az sem, hogy " sajnálom, hogy Ádámot nem ismerted és mégis ismerni
fogod, mert a szeretet hatalma végtelen."
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!