Jó régen rohanósak a napok mifelénk. Rengeteg a teendő két ilyen
picivel és sokszor elfelejtjük átélni szülői mivoltunk örömét.
Gyermekünk mosolya fölött elsiklunk, és csak az számít, hogy a rutin
napirendi pontokat mihamarabb teljesítsük. Legalábbis nálunk - sajnos-
az utóbbi hetek erről szóltak. A tegnapi este azonban másképp
alakult. Valahogy oldottabb volt, nem néztem folyton az órát, hogy
"most már vacsorázni kellene, már fürdésidő van stb.." csak hagytam,
hogy történjenek a dolgok. Bius és Lackó fogócskáztak, utána Bius
kergetőzött Apával, régi játékokat halásztunk elő a játékosdobozból,
és kimondhatatlanul élveztük az estét. Igaz, hogy minden eltolódott
kicsit, de éppen azért mert ez senkit nem zavart : könnyebben tudtuk
megfürdetni és altatni őket.
Jó lenne, ha ez többször is így történhetne. És miért is ne lenne így?
Nagyrészt rajtunk áll.
Ezekből energiát tudnék meríteni a napközbeni nehézségekre is. Ezek
nálunk az alvás körül összpontosulnak, de ez már egy másik bejegyzés
témája lesz.
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!