Állatosdi

Mostanában nagyon fáradt vagyok esténként, legtöbbször a gyerekekkel kidőlök, kidőlünk. Ezért ritkábban tudok jönni. A napközbeni bejegyzésírás is egyre több akadályba ütközik, mert sokszor a két gyerek után -úgy érzem- , hogy háromfelé kell szaladgálni. Néha úgy érzem magam, mint ha kaméleon lennék, tök nagy látószögeket be tudok fogni egyszerre, egyszerűen muszáj. De éreztem érzem magam már polipnak is sokszor, egyszerre annyi mindennel kell foglalkozni. És sokszor lennék kenguru is, hogy egyszerűen zsebre tudjam vágni egyik vagy másik örökmozgót. A vágyálmam pedig a lajhárlét legalább egy-két napra.

Amúgy jól vagyunk, jól vagyok. Csak kezdek kicsit megkergülni, ahogy a bejegyzés is mutatja:).

Ádi pedig annyit de annyit mocorog, nem is emlékszem, hogy valaha ilyen eszement mozgolódás lett volna a pocakomban. Lehet, hogy velem együtt kénytelen Ő is nagyon aktív lenni. Pénteken elvileg látom, hogy ha még be tudok jelentkezni a dokihoz.