Már egy ideje tépelődöm azon, hogy mit szólna Freud Lackó
fejlődéséhez? Olyan mint ha hiányozna nála az "orális szakasz", amikor
száj egyrészt az elsődleges örömforrás másrészt a világ felfedezésének
fő eszköze. Jó, az ujját ő is szopja -főleg most hogy a foga jön- de
ezen kívül semmit de semmit nem vesz a szájába. Komfortszopizás? Azt
sem tudja, hogy létezik ilyen. A cicitől is elfordult számomra
fájdalmasan korán. Nem tudom, hogy mi állhat mindezek mögött.
Valószínű túl nagy jelentősége nincsen, ez egy újabb egyediség a
fejlődésében. Utánanéztem és vannak kisbabák, akiknál ez később lesz
mérvadó. Szeretném ha őnála is így lenne, mert annak nem örülnék hogy
ha elmaradna nála ez a szakasz. Kézügyességben, a tárgyakkal való
manipulációban, a beszédben és kontaktusfelvételben messze-messze
meghaladja életkorát. Viszont a fentebb leírtakban, nem is beszélve a
mozgásról Ő a sereghajtók sereghajtója. Egyszóval végletek minden
téren. Szeretnék végre langyos és megnyugtató átlagosságot.
Persze a végletekben is sok jó rejtőzik. Bius is szerette, Lackó is
imádja a tornaórákat, ezek kötelékerősító jó mókák, valamint segítenek
a napirendformálásban, a várnitudás képességének erősítésében. Lackó
valószínűleg olyan mindenhez értő ezermester lesz mint Apa. Biusnak -
a kb négyévesek életkorának megfelelő- rajzai pedig mind megannyi
csodaajándék.
--
Ilcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!