Három nap múlva megyek dokihoz, addig még nem biztos semmi. Nem mondom ill. írom hogy nem félek, mert nagyis félek. Nagyon megviselte a szervezetemet a Lackó-terhesség és nem tudom, hogy képes leszek-e megfelelő védőburok lenni a Legkisebbnek. Félek attól is, hogy vajon most sikerülni fog-e elkerülni a kórházat, mert a gyerekek miatt ez nagyon fontos lenne.
Azt érzem, hogy a legjobb lenne ha téves lenne ez a pozitív teszt, noha tudom, hogy ilyen nincs is.
Ugyanakkor a szívem mélyén mégis azt szeretném, hogy láthassam őt csütörtökön és legyen rendben minden Ádám/ Eszter babával. Merthogy már nevet is adtunk neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!