Novemberi gondolatok

Újra itt vagyok:D. Kicsit pötyögök, mielőtt elalszok, mert le szeretném jegyezni mindenképpen a történéseket. Erre "normális" időpontban nincsen lehetőségem,mert a laptopot veszélyes üzem bekapcsolni nálunk.

Most éppen a "the wheels of the bus" c szerzeményre vagy rákattanva Cinke. Nagyon aranyosan énekled és szerintem érted is a nagy részét. Egyébként nem vagyok híve az angolozásnak ilyen piciknél, de ha már így rádtalált ez a dal, akkor üsse kő, daloljunk angolul.

Macim: nagyon ügyi vagy a szájbiggyesztésben, hóchóckatonában, nyálbuborékok kreálásában, olvasásban. A mozgással azonban hadilábon állsz. Illetve inkább mi. Mert könnyű nagyon azt mondani és írni, hogy "hagyni kell a babát a saját tempójában fejlődni.". És nehéz nagyon ezt megvalósítani, pláne másodszorra! De igyekszünk keményen. Neked nincs laza izomzatod, iszonyú sokat vagy hason és szereted is. Mégsem fordulsz, mintha nem érdekelne az oldaliányú mozgás. Bár valami halvány változás azért mintha kezdődne az utóbbi napokban. Szoktalak pokrócban görgetni és mostmár könnyebben megy. Mintha kezdenéd már akarni te is ezt a mozdulatot. Hát majd meglátjuk, hogy jól látom-e.
Imádlak. Annyira édes kis gömböc vagy, tele érdeklődéssel és szeretettel. Türelmes vagy, kis tündér. Gyakran vagy a földön, a pokrócon és onnan szemlélődsz. Minden de minden érdekel, persze főleg a nővéred:D.
Kezd kialakulni a napi ritmusod, és ezzel a család új napirendje is. 9 körül indulunk sétálni, így a délelötti alvásod a levegőn történik. Hamar elalszol a babakocsiban, de ha közben felébresz, akkor is szépen elnézelődsz. Esetleg Biussal beszélgetsz,mert ő tud úgy is állni a föllépőn hogy szemben vagytok egymással. Szóval elszórakoztatjátok egy mást rendesen. A délután a kiságyadban alszol a hálóban. Fölviszlek, Veled vagyok, és amikor már álomközeli állapotban vagy, akkor lemegyek. Ilyenkor már el tudod altatni magad általában. Hogy ha mégsem sikerül,akkor visszajövök, megnyugtatlak.
Éjjel általában egyszer kelsz, és nagyon örülök, amikor szopizol is ilyenkor. Kár, hogy nincs mindig így. Egy ideje azt gondoltam, hogy sikerült már teljesen feldolgoznom ezt az elválasztódást. De rá kell jönnöm, hogy még nem sikerült teljesen. De azért igyekszem és minden egyes alkalmat amikor mégis szopizol ajándéknak tekintek.
Még csak most fogjuk kezdeni a barackot, jövő héten jön a banán. Utána pedig az egyik étkezésed tejpép lesz. Tudom kicsit elcsúsztunk, de az almával sokat elszüttyögtünk. Illetve még sehol sem tartunk, mert nem igazán eszed. De emlékszem, ez tesódnál is így volt.

Cinke,
Kétéves kis dacgombóc vagy, néha bizony nagyon nehéz veled. Illetve nem veled nehéz. Hanem nekem nehéz néha türelmesnek lennem, de azért elég jól megy. Amikor mégsem ,akkor bocsánatot kérek tőled, és túljutunk rajta. Meg kell találni az utat Hozzád, azt a megközelítést, ami Neked jó. Azt hiszem már nyomon vagyok;).
Más téma: imádsz főzögetni a kiskonyhában is, de főleg velem élesben. Tudod már, hogy mit és hol tartok, veszed elő, segítesz.. Kicsi konyhatündér vagy.
Van egy újkeletű arckifejezésed, kitátod a szád, kicsit grimaszolsz is. Legtöbbször mozdulatlanná is merevedsz, mint egy szobor.Egyelőre nem fejtettem meg, hogy mi lehet, de nem szólok rád, átmeneti dolog lesz gondolom. Valahogy azzal van összefüggésben hogy ha megbántódsz, hogyha megtapasztalod, hogy nem történhet minden úgy, ahogyan akarod.
Sokszor ölelsz át, sokszor mondod, hogy szeretsz, spontán csak úgy. Ez leírhatatlan öröm. Tele vagy Te is szeretettel. Lackót is szeretgeted. Az nagyon aranyos és megható, amikor kijelented: "az ölembe akar jönni". És nyújtod a kezed, hogy "átvegyed" Macit.