Bius, Lackó és Ádi blogja. Ihlette a szeretet és az a tény, hogy tudom e rengeteg esemény és a szép pillanatok jó része elfelejtődne ha nem rögzíteném.
2012. november 22., csütörtök
Délutáni alvás
Bius: egyre jobban érzem, hogy hiába tortúra a délutáni alvásod, és hiába nem akarod akkor sem hagyhatjuk el. Eddig is voltak jelek, hogy nagyon szükséges még számodra a délutáni alvás, és ezek a jelek egyre sokasodnak. Mert hiába alszol el korábban, hiába alszol ugyanannyit, mint régen. Azt az óramennyiséget egyben alszod le és nagyon hosszú időt vagy egyfolytában ébren. Fáradt nagyon az idegrendszered. Szeretlek, azt szeretném, hogy ha jó lenne neked. És bár Te egész nap játszanál, mert azt hiszed az a jó, én tudom, hogy nem így van. Egy szónak is száz a vége: nekifutunk délutáni alvásnak megint.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!