2012. október 10., szerda

Hír-adó

Egészségügy:
-beteg a "nagy" és a pici. Valószínű, hogy a játszótéren szedtek össze valamit. Biusnál: piros orr, orrfolyás, pici láz (vagyis inkább én nem mertem várni, rögtön csillapítottam). Lackónál: piros orr és torok, nagyobb láz, viszont nem folyik az orra. Mindketten nyűgösebbek kicsit. Már négy napja megy a nurofenezés. Furcsa, de Lackónak a kúp egyáltalán nem használ. 
-Apa is megkapta a betegséget, de csak nagyon enyhe mértékben szerencsére. Én még egyelőre talpon.

Fejlődés:
LACKÓ:
-egyre többet "beszél" és kuncog és huncutkodik
-nyúl és fog, csörget és csapkod
- nővérével gagyogva és nevető szemmel kommunikál
-gyorsan tanul--> például a függönyjátéknál (ölemben van és a függönyhöz érintem az arcocskáját). A harmadik alkalomnál kis szemét már akkor lecsukja, amikor közelítek vele a függönyhöz.
-kezét régóta és sokáig figyeli
-imádja a mei-tait (én is)
-nyugodt kicsi srác, mindenki csodálja, hogy milyen kis jóság:)
- DE újra úgy tűnik, hogy egyedi mozgásfejlődésnek nézünk elébe. Már öthós és esze ágában sincs átfordulni, egyik irányba sem. Persze ez legyen a legkisebb baj, de azért kicsit elszontyolít. Még várok kicsit és aztán tornázunk. A gyakorlatokra még emlékszünk, menni fog simán.


BIUS:
-egyre több a szerepjáték, ő szinte mindig valami - vagy inkább valaki -.más. "Bence vagyok!" -erről szólt a tegnapi nap. Azelőtt Lackó volt, ma pedig Mesi. Ekkor következetesen így kell őt szólítani. "Mit csinál most a Mesi?" -kérdezi minden tevékenységváltásánál. Mire ezt a bejegyzést másolom, már ő a Gréti. Nekünk is más a nevünk ilyenkor. Imádnivaló, ahogy kiosztja a szerepeket, és a gyermeki gondolkodásmódja tündéri. Ő Gréti, én tehát Csilla vagyok, így is szólít. A duplacsavart, hogy ilyenkor is anyának kell szólítania még nem tudja logikailag felfogni. Ő Bius nézőpontból Gréti:).
-ugrál és szaladgál egész nap
-betegen sem áll be a szája, megnyikkanni is nehéz mellette
-Öcsibabát nagyon szereti, ezt mondja is, és ki is fejezi számtalan módon. Simogatja, becézi, együtt játszanak és beszélgetnek. Amikor ma Lackó sírt a gyógyszerbevétel miatt, akkor felkiált: "Nem akarom, hogy sírjon" és védőn föléhajol.
-és rajzol és rajzol és rajzol egész nap.Gyönyörűséges mesterműveket. Meg is mutatom:





És végül néhány kép róluk csak úgy:

A nagy ropievő

Helló:)

Nagy játékban

Alvás macimódra

1 megjegyzés:

  1. Hát először is jobbulást kívánok mindenkinek! Mesi is beteg...:-/ Ez egy ilyen időszak, ez az október...
    A rajzok egyenesen fantasztikusak...és ez a szerepjáték, milyen édes, hogy már most...
    Lackómackó egyre inkább kezd rád hasonlítani, gyönyörű kissrác...:-)) Fess fiatalember..:-))puszmancs nektek! :-)

    VálaszTörlés

Szeretettel várom a hozzászólásokat!