Ma átjött Mama segíteni, úgyhogy el tudtunk menni sétálni. A postára mentünk a kisbabakocsival, Bius nagyon élvezted:)! Ha úgy gondoltad, akkor kikéredzkedtél és egyedül sétáltál. Ha elfáradtál ( Anya, elfáradtam"), akkor visszaültél a kocsiba. Hanem azért nem könnyű ám Veled mostanság: a sorbanállást untad (igazad van!), a lépcsőn való mászkálást viszont abba sem akartad hagyni... Ha valami a kedved ellenére történik, akkor bepipulsz nagyon,(ahogy a postánál is történt). Viszont hogy ha rájössz, hogy a hiszti hiábavaló, akkor leállsz vele, pláne ha eltereljük valamivel a figyelmedet!Ehhez persze türelmesnek és határozottnak kell lenni, ami sokszor nem könnyű.
Imádom az arcodon az elszántságnak és a büszkeségnek a keverékét, amikor nekiindulsz...és annyira sajnálom, amikor nem sikerül. Te legtöbbször már régen felpattantál miközben én magamban sajnálkozom.A sétánk során történt egy-két ilyen eset.
Hazafelé a kishíd felé jöttünk, amit még Papával fedeztetek fel, és beköszöntünk a libákhoz is...
Más: voltam a dokinál a hathetes kontrollon, minden rendben. Volt rákszűrés is, úgyhogy legközelebb csak egy év múlva kell mennem...
Örülök, hogy minden rendben! A cukor-terhelést megcsináltatod? Én még mindig nem.......
VálaszTörlésAndi
Nem csináltatom meg én sem...még a májfunkciós vérvételt sem csináltam meg, egyszerűen nem tudom egyelőre megoldani. Remélem, hogy Ti is jól vagytok!!
VálaszTörlés