Amikor nem tipikus a reggel és egyebek

Éppen leírtam tegnap, hogy hogyan zajlik a tipikus reggel, erre ma kitör a diliház. Kezdődött azzal, hogy Bius felébredt vmikor éjjel, úgy hogy volt egy helycserés támadásunk Apával. Negyed hatkor már felkelt Bius és szopizott egy nagyot. Vissza tudott volna aludni kicsit szerintem, de Lackó nagyon hangos volt lent. Talán még ezt is átvészeltük volna, mert énekeltem és a zenélőjét is bekapcsoltam....de sajnos időközben fél hat lett és Apának mennie kellett dolgozni. Így hát felhozta Lackót.Bius iszonyúan sírt, hogy az apja elmegy. (de voltaképpen azért, mert fáradt volt és nyűgös)  Lacit elküldtem, mert a sírásra visszajött, pedig már elbúcsúzott egyszer és ha menni kell, hát menni kell. Gyorsan kitessékeltem és miközben Lackót szopiztattam halkan duruzsoltam arról, hogy mi fog történni ma és arról, hogy Apa mit dolgozik és hogyan fog hazasietni hozzá.Két-három perc alatt szerencsére megnyugodott, de a reggeli ceremóniánk elhúzódott, mert többet ellenkezett. Lackó pedig szinte az egészet végigbömbölte. Az éjszakája is nyűgösebb volt, most nagyon fájt a hasa. Elhatároztam, hogy ma már kipróbálom az angolvizet, hiszen két nap múlva már egy hónapos lesz, így -gondolom- nem csinálok ezzel bajt.

Szóval mire levonultunk, lett megint egy pár ősz hajszálam az tuti. Most van egy kis nyugi, mert Lackó szendereg, bár közben tekereg szegénykém:S. Bius és a Papa sétálgatnak. Nem csak libákat néznek, hanem nyuszikat és kiskutyákat is egy viszonylag közeli néninél:-D!

Kíváncsi vagyok az angolvízre. Az infacol semmit nem ért nekünk, de tudom, hogy gyereke válogatja. A gyógyszertári görcsoldót mindenképpen el szeretném kerülni!

Bius: Most már számolni sem lehet, hogy hány lépést teszel meg egyedül:-D! Most már kint is, bent is, lent is fönt is sétálgatsz bátran.Nekünk is szükségünk van a bátorságunkra, hogy csak az igazán veszélyes helyeknél menjünk utánad. (iyen pl a támfal a kertben). Át kell élned ugyanis a saját hatékonyságodat, meg kell tanulnod a kibillent egyensúlyodat magad visszanyerni, meg kell tanulnod jól esni. Ez talán az első igazán nagy mérföldkő abban, hogy most is és máskor is legyen hited magadban!