Ahogy a napjaink telnek

Sokszor szeretnék néhány dolgot leírni, (mert félő, hogy elfelejtem) de bizony túlzás nélkül állítható, hogy van amikor egy perc szabadidőm sincsen. Ezt a bejegyzést is már egy hete írom (a jegyzetfüzetembe) ... de talán ma sikerül befejezni.Nehéz, de szépséges feladat a két pici rendelkezésére állni. Hív Lackó...folyt köv....

Bius: formálódik kis lelked, most tanulod a várni tudást, a gyengédséget, a türelmet-amik eddig is meg voltak Benned-, de most "szökkennek szárba", hiszen most van  igazán szükség  ezekre tulajdonságokra!Most még jobban látszik, hogy mennyi szeretet van Benned. Így születik vajon minden gyerek? És nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy megőrizzük valahogy ezt a kincset? Felébredsz mert sír. Élesen fájdalomsírással. Már nem ijedsz meg. Első megmozdulásod, hogy el kezdesz mászni Hozzá. Első szavad: "puszi puszi". Első tetted: simogatás.

Lackó: Te pedig nősz, gyarapodsz rendületlenül. Már majdnem 1400 gr-ot híztál, amióta a kórházból kijöttünk;-)! hihetetlenül sokat fejlődtél: hosszú percekig szemlélődsz, hihetetlenül érdekel a világ, és benne mi:-D! Imádom, amikor beszélek hozzád és a szemembe nézel, amikor összeráncolod kis szemöldököd: a bölcsek bölcsének tűnsz ilyenkor. Mintha mérlegre tennéd amit Tőlem hallasz.  Nagyon sokat szoktad szemlélni Apát is, akivel egymás tükörképei vagytok ilyenkor (is)- még az arckifejezésetek is teljesen egyforma. Biussal is nézegetitek egymást nagyon sokat.

Most pedig nézzük a tényleges hétköznapokat.Kezdünk belerázódni az új felállásba. A "rázódás" közben rájöttem két dologra:

1. Minden könnyebb, hogyha Ti érzitek a határozottságot, nyugalmat és azt a hitet, hogy minden a legeslegjobban van éppen úgy ahogy jelenleg történik.

2. Nem katasztrófa hogy ha nem 100%osan, és nem rögtön reagálok mindkettőtök igényeire.(Ez egyébként is lehetetlen, el kellett fogadjam.) A kettőtök közötti ideges rohangálás helyett, mindenkinek jobb, hogy ha néhány megnyugtató szóval (és valóban nyugodt lélekkel) szólok egyikőtökhöz, amíg a másikotokkal foglalkozom. És ha netalán a nyugodt lélek sem stimmel, üsse kő! Nem vagyok robot, jogom van holtfáradtan ingerült lenni, és ezt meg is tudjuk beszélni egymással. Formálódom én is, ahogyan Ti is. Apa is változik. Csiszolódunk, alkalmazkodunk, fáradunk és örülünk. Gyönyörűséges tapasztalat ez. 

És még mindig nem írtam magáról a napi történésekről.  Apa 4:45kor kel szinte minden nap (hétvégén is túlóra van), fél hatkor indul. Én általában lent vagyok Lackóval, és ekkortájt ébren vagyunk már. Apa is Lackózik, készülődik, kávét készít.Pár szót csendben beszélgetünk, utána indul dolgozni. Ha eközben Bius fölébred, akkor felmegyek hozzá, hátha vissza tudom altatni, addig Apa lent marad Lackóval.(de ez ritka) Most már általában hatkor kel Bius és éjjel nem ébred fel. Tehát általában hármasban telik a hajnal. A kávé elkortyolása közben magamhoz térek egy kicsit. Próbálok reggelizni, ha Lackó sír, akkor szopival vagy hajszárítózással próbálom nyugtatni. Ha Bius felébred akkor felmegyünk hozzá Lackóval. Kb másfél órás a reggeli szertartásunk. ebbe a következők tartoznak: Biussal való beszélgetés, szeretgetés, szopizás; közben Lackó nyugtatása esetleg párhuzamos szopi. (Ha elkerülhetetlen.) Megágyazás, függönyelhúzás, kilesés az ablakon (milyen az idő, mit vegyünk fel, melyik szomszéd éppen hová megy, Bence látható-e vagy sem..). Nem maradhat el a reggeli éneklés sem: "Pál, Kata, Péter jó reggelt....". Pelenkacsere és öltöztetés (horror) Biusnak. Utána ugyanúgy Lackónak is. Bius puszilkodása Lackóval, testrészeinek számbavétele sem maradhat el. Reggeli arcmosás, fogmosás, fésülködés. Ezt Bius vagy örömmel fogadja, vagy ellenkezik. Ettől függően vagy pár perc alatt lerendezzük, vagy kábé fél óra. Közben örülök ha Lackó alszik. Ha nincs így ,akkor velünk jön a fürdőszobába nézni, hogyan készülődik Bius. Ezután levonulunk:először Biust viszem, utána felloholok Lackóért. Ha alszik akkor a fenti szobában hagyom ébredésig. A légzésfigyelőt ill. mikrofont ilyenkor be szoktam kapcsolni.

Reggelikészítés. Amíg készítem, addig Bius általában eljátszik (pl rajzol). Persze nem mindig. A reggelizés legtöbbször sikerül az etetőszékben.Mármint beültetni sikerül, mert enni mostanában nem eszik. Úgy viselkedik, mint ha jól lakna az anyatejjel, de ez elvileg lehetetlen.(Ám tényleg úgy látszik, mint ha hízna is:))

Ezután utánunk az  özönvíz...: ahogy esik úgy puffan. Ami -egyelőre- napirendszerű. hogy kb 9kor jön anyukám vagy apukám segíteni. Addig játék Biussal, szopiztatás, Lackózás. Ha Lackó elnézelődik, vagy elalszik és Bius is elvan: gyorsan előkészülök az ebédhez. (Ha extra jól jön ki, akkor fel is teszem a levest:)). Ha úgy alakul, akkor már reggeli után kimegyünk: vagy mindhárman vagy csak Biussal. Ilyenkor sűrűn benézek az ablakon mit csinál Lackó a járókában.

Bius délutáni alvása átlag 3 óra. Most -mivel van segítségem- könnyen megoldható az altatás. Ha egyedül leszek ,akkor viszont nehéz lesz, legalábbis addig, amíg Lackó hasfájása nem enyhül. Néha előfordul, hogy egyszerre alszanak (éljen!!): ilyenkor házimunkát csinálok, próbálok netezni vagy csak beájulok a kanapéra és alszom picit Lackóval.

Ha Lacit megvárják a szüleim, akkor hurrá. Ha nem, akkor kábé három órányi figyelemmegosztás következik. Ilyenkor legtöbbször kint vagyunk mindannyian a kertben.

Mire Apa fél ötkor (vagy ha túlóra van, akkor fél nyolckor) hazaér én már hulla vagyok. Eszik, vagy a gyerekekkel van, amíg én befejezem a kajakészítést. Utána együttes gyerekvigyázás következik és talán tudok megint néhány percet lopni magamnak.(ilyenkor iszok egy bögre vizet,vagy tejeskávét leülve, nyugodtan. )

Késő délután-este Bencéék már otthon vannak és ők is kijönnek a kertbe, ezt Bius imádja. Apa közben locsol. Bius ezt is imádja. Néha segít is neki.

Ami napirendszerű még, hogy Lackó kb 8 -kor fürdik.Előtte vagy utána vacsizik Bius, de előfordul az is, hogy kint a hintában eszik egy kis rágcsát. (említettem, hogy mostanában nem eszik "normálisan". Már ha egyáltalán van olyan, hogy normális ebben az életkorban. Mert szerintem nincs. (Nem parázok emiatt, szerintem átmeneti dolog lesz ez.). Bius fönt a fürdőszobában fürdik fél 9-9 körül. Általában Apával és utána ő is altatja el.Van, amikor mindenáron velem szeretne átesni az esti ceremónián. Ilyenkor Lackót mindenképpen megetetem, Apára bízom és Biussal vagyok. Miután elaltattam, jövök le Lackóhoz. Fürdés, öltözés (néha ilyenkor is horror), fésülködés, fogmosás, c-vitamin és d-vitamin beadás mindenképpen van. Legtöbbször cicit is kér Bius. Elmesélem a napját, vagy mondok egy rövid mesét. Énekelgetek egyet-kettőt, legtöbbször az Altatót. Apa is megcsinálja a kötelezőket, de ő másképpen altat...és ez így jó. Énekelni nem énekel és ez mindannyiunknak így jó :-DDD). Ők inkább olvasgatnak még kicsit együtt.

Miután Bius elaludt: gyors zuhanyzás, utána lemegyek Lackóhoz és felváltva nyugtatom, etetem, és közben alszunk is egy picit. Nekem átlagban 4-5 órányit sikerül, általában két részletben. Apa általában végigalussza az éjszakát Biussal.Rá is fér, Ő is fáradt. Ha már nagyon kimerült vagyok, akkor kérem a segítségét.