-rámutatsz a székre: "Dédi, Babi" mondod. (hetekkel ezelőtt jártak itt, és ültek ott)
-mutatod a locsolót: "néni" (mert a szomszéd néni bekapcsolta néhány napra)
-mutatod az előszobalámpát: "Apa" (mert Ő szerelte meg)
-odaadom a fakanalat, hogy Te is ezzel főzzél, de Te eltappancsolsz vele a nappaliba, kotorászol a szekrény alatt (mert így szoktuk keresni a szekrény alá szorult játékokat)
-mutatod a virágot: "Apa" (mert ő ültette el a ládába).
-észrevetted az egy hónapja vett (és azóta nem használt cipődet):"néni adta cipő" :-D!
És még hosszan sorolhatnám a példákat. Megmosolyogtatók, tündériek, sokszor ámulatba ejtők ezek a kis dolgaid.Az egész világot, mint egy kis szivacs szívod magadba, és állandó ismételgetéssel, emlékezéssel le is horgonyzod, meg is őrzöd tapasztalataidat. Legalábbis egy ideig, hiszen ezek az első életévek történései elfelejtődnek.
Micsoda mázli, hogy anyád szeret naplót írni:)))
Más: ma voltál sétálni papával és hoztatok szép orgonát nekem, amit betettünk a mamától kapott tulipánokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szeretettel várom a hozzászólásokat!