A porszívóterápiáról régen már volt szó, most a fejleményekről írok. SIKERÜLT:)! Több-kevesebb módosítással hiszen nálunk nem mindig mennek egyszerűen a dolgok:)!
Szóval kint volt a nappaliban a porszívó és Te hozzá is szoktál: gyakran odamásztál és simogattad is. Sőt még integettél is, amikor felmentünk aludni. Amikor először bekapcsoltuk és Apa elkezdett porszívózni, akkor nálam kerestél menedéket, de nagyon sasoltál. Nem sírtál. Viszont ez csak az első alkalommal volt így. Utána nem engedted továbbra sem a porszívózást.
Közben elmúlt a téli szünet, a porszívó nagyon útban volt már, mert sok tanítvány jött hozzánk, és túl sok helyet foglalt egyébként is. Szóval újra eltettük pár napig a porszívót és utána gondoltam egy merészet és egy nap megkértelek hogy segítsél nekem. Együtt hoztuk ki a masinát, és az ölemben tartottalak miközben porszívóztam. a következő nap is megkértelek, hogy segíts: keresd meg a szöszöket szőnyegen, amit fel kell porszívózni. Így már le is tudtalak rakni és azóta is együtt porszívózunk nap, mint nap:)!
Szerintem az, hogy sokat láthattad a porszívót és "közel kerülhettél hozzá" sokat segített abban,hogy sikert érjünk el.
Tegnap pedig nagyon lenyűgöztél mert tisztán és érthetően így szóltál: "ANYAAAAAAAAAA" :-DDDDD! Amikor kimentem a fürdőszobába elkezdtél sírni, és utánam szóltál párszor. Azóta is, az ilyen "pánikhelyzetekben" alkalmazod az új tudományod, ami lehet, hogy nem is annyira új. Szerintem már régóta tudod, csak nem érezted szükségét annak, hogy hangoztasd!
Nagyon örülök, hogy végre Neked is van háztartási alkalmazottad. :-DDDD
VálaszTörlésAz anyától meg be kell olvadni...eszméletlen érzés, igaz?? Te pedig minimum 2x is átélheted ezt...