A cukorterheléses vizsgálat eseményei

A nap nem úgy indult ahogy elterveztem, de ha az embernek gyereke van, akkor -szerintem- az megy eseményszámba, hogy ha minden az elvárásoknak megfelelően alakul:)!

Az eredeti terv az volt, hogy Apa elvisz kocsival mamát és engem a kórházba. Onnan pedig megy dolgozni. Te pedig otthon maradsz papával. De a szokásos hajnali felébredésedből most nem tudtál visszaaludni. Valószínűleg érezted, hogy el fogok menni és emiatt nyugtalanabb voltál. A készülődést próbáltam elhúzni addig, amíg csak lehetett, de aztán muszáj volt kikelni az ágyból. Közben megérkeztek Papáék ,de  nem lehetett megnyugtatni. Olyan kétségbeesetten sírtál, hogy eldöntöttem, nem hagylak itthon. Egyszerűen képtelen voltam rá. Sokféle sírásod van: ennél a mélyről jövő, szaggatott, kétségbeesett sírásnál mindig bekapcsol a vészvillogóm. Ezt soha nem hagyom annyiban. Tehát gyors tervmódosítás következett: mindannyian felkerekedtünk, belepréselődtünk valahogy a kicsi kocsiba és irány a Bajcsy. Mi voltunk az elsők, egy kicsit Te is benn voltál velünk, de aztán, ahogy kezdtek gyülekezni az emberek, Papával kimentetek a kórház kertjébe. Látszott rajtad, hogy álmos is vagy nagyon, hiszen megbolygattuk a ritmusodat. Gondoltam  a friss levegőn majd elalszol. Szerencsére így is történt. Másfél órát aludtál Papa ölében.

Nem akartam, hogy a kórházban összeszedj valamit. Nem túlzok, de szinte minden ember vagy köhögött, vagy tüsszögött. Lerakni mászni a kétes tisztaságú padlóra, pedig egyáltalán nem akartalak.Amíg Te Papával  kint voltál, addig megtörtént a vérvétel. Utána mi is lementünk a parkba, a löttyöt ott ittam meg, és a  két órát is ott szenvedtem végig. Gondoltam, hogy ha valami baj lenne, akkor jobb ha kint vagyok, mégpedig egy szemetes közelében! Ittam közben pár korty vizet (köszi még egyszer Kriszti) és sikerült kitartanom. Nagyon sok citromlevet zúdítottam a vízbe és így szerencsére nem volt olyan kínzó hányingerem, mint a múltkori vizsgálatkor. A gyomorégést volt nagyon necces átvészelni, de a lúgos víz sokat segített. Persze a nővér lelkemre kötötte, hogy a két óra alatt egy falatot sem ehetek és egy kortyot sem ihatok!

A legfőbb segítség azonban Te  voltál Bius. Te adtál erőt nekem, Miattad éreztem azt, hogy egy életem egy halálom, ezt most végig kell csinálnom! Neked sem volt könnyű ez a nap, és azt nem tudtam volna elviselni, hogy ha hiába szenvedtük volna meg.

A hazafelé út jó volt már: most utaztál először villamoson, és ilyen hosszat buszon is! De nem féltél, az ölemben nézelődtél, és kapaszkodtál Te is , mint a felnőttek:). Otthon megnéztük a könyvedben a villamost, és beszélgettünk is róla.

A nap második felében iszonyúan anyás voltál. Egy lépést sem tudtam megtenni Nélküled, csattogtál utánam még a wcre is, vagy kis kezed nyújtogattad, hogy vegyelek fel. Egyszóval felzaklatódtál nagyon. Este én altattalak pedig ma Apa lett volna soros, de "elkértelek" Tőle. Szeretgettük egymást, és szép nyugodtan, hamar elaludtál. Ma már úgy néz ki helyreállt a kis lelkivilágod, visszatértünk a hétköznapokhoz!

Én a vizsgálati napon egész nap kóvályogtam össze-vissza, és elég rosszul is voltam még este is sajnos. De mára már jobban vagyok.

Lackó! Az a lötyi Rád pedig pont ellentétes hatással volt, mint anyára. Feltúrbózott ám nagyon Téged, egész nap mocorogtál szinte. Biztosan Te is jól elfáradhattál tegnap, szegénykém!