Hangok

Azt hiszem, hogy írtam már, hogy sok éjjel olyan, hogy Lackót leviszi
valamelyikünk a nappaliba és ott alszik tovább a kihúzott ágyon
valakivel. Van, hogy gagyarászása miatt van szükség erre, mostanában
pedig a foga ill. a betegsége miatt.

Van, hogy fent vagyok éppen Biusnál, amikor felébred. Hallom, hogy
gagyarászik, beszélget. Majd elunva magát hívni kezd. Ahogy kinyitom a
fönti ajtót és leszólok neki (jövök már Maci): a méltatlankodó, jelző
hangsor átszelidül az örömteli várakozás hangjaivá. Örül hogy jövök.
Nagyon szeretem ezt megtapasztalni nap, mint nap. A kötődés hangjainak
neveztem el.

Vannak másfajta hangok is. Fájdalmasan sír, mert annyira fáj a
fogacskája és ezzel párhuzamosan
ezzel a fránya "takonykorral" sem tudunk megbírkózni. Nagyon rossz
hallgatni, mert ha Ő így sír, akkor tényleg nagy a baj. Ugyanis
csendes, szemlélődő, jókedélyű baba.
Tegnap különösen tehetetlennek éreztem magam, mert nagyon nem voltam
jól, nem tudtam lemenni hozzá, és nagyon nehezen nyugodott meg
szegény. Apa szinte egész éjjel sétált vele.

Remélem minél hamarabb kibújik a fogacskája, és meg is gyógyulunk
végre, mert most (és már egy ideje) nagyon nehéz ez mindenkinek.
--
Ilcsi