Történések

Most gyorsan bepótolom a történések lejegyzését! Bius kint randalírozik a kertben Mamával:)

NYITOTT AJTÓ
Csepelen nagy volt a nyüzsi, nem is emlékszem, hogy miért, de egyszer csak nyílt a bejárati ajtó és Apa kiment valamiért, valaki bejött, megint más pedig kiment. Pánikba estél, forgolódtál, kerestél, szólongattál. Féltél, hogy elmegyek megint :(
Jó volt Hozzádbújni, megnyugtatni. Jó volt, hogy elmondhattam: itt vagyok, és nem megyek el.......

KÉSZÜLÜNK

Megvettük a kiságyat és a járókát; felállítottuk újra a pelenkázót, vettünk-kaptunk-válogattunk ruhákat. Várunk Lackó!

Bibus, Te pedig "Babáé!!!" felkiáltással lemeózol mindent, kipróbálod a dolgokat és birtokba veszed őket. De a saját ágyadban alszol, mert az "Biankáé". Remélem, hogy ez így is marad:), én erre voksolok:)! véleményem szerint a gyerekek hihetetlenül elfogadók és megértők tudnak lenni, különösen akkor, ha érzik bizalmunkat és nyugalmunkat. Nem stresszelünk előre, ha bármilyen nehézség adódik, majd akkor ráérünk töprengeni, hogy hogyan is oldjuk meg.

MÉG EGYSZER KÖSZÖNÖM

Szeretném, hogy ha nyoma maradna itt is: köszönöm a családomnak, -különösen szüleimnek-, hogy szinte erejükön felül mellettem állnak, és segítenek nekem ezekben a nehéz hetekben!